Elhivatottság

Az idősebb humanoid még mindig nem állt le nemlétező karrierje tervezgetésével, úgy tűnik, tényleg nagyon unja magát, amit nem is rejt véka alá; állítása szerint már visszavágyik a kiképzésre, ami egy humanoid diáktól nagy szó, mert még a fejlődésben lévő humanoidok is ugyanolyan lusták, tehetetlenek és labilisak, mint kifejlett társaik. Ennek megfelelően a humanoid kölyköt elfogta a láz, mint ahogyan az minden nyáron megtörténik vele, hogy na, ő aztán híres író lesz. Ez egy olyan kijelentés, amiről még a humanoidok is tudják, hogy hülyeség. Az "író" ugyanis az a foglalkozás, amit minden második humanoid űzni akar, mert gondolom azt hiszik, ez majd menni fog nekik. Persze nem megy, és szinte az összes ilyen próbálkozás csúfos kudarcot vall. Nem mintha nem imádnám nézni, ahogyan a buta kis egyed csúfos kudarcot vall, de akkor sem értem, mire jó ez neki. Ráadásul ilyen hülye tanácsokat is ad, hogy ha egyszavas, vagy angol nyelvű címeket adok a bejegyzéseimnek a blogon, sokkal művésziesebb lesz, meg hogy választhatnék valami új dizájnt, mert a rózsaszín, meg a madarak egyáltalán nem illenek az ördögi fizimiskámhoz, meg rakjak képeket a bejegyzéseim mellé, mert akkor sokkal színesebb lesz, és esetleg a hangulatomhoz illő jutyúb-videókat (jutyúb: virtuális képianyag-megosztó csatorna a humanoidoknál) is csatolhatnék, hogy a zöldségek jobban tudják, mi jár a fejemben. Mondtam neki, hogy a zöldségek amúgy is tudják, mi jár a fejemben, még akkor is, ha csak írok, mert nem olyan csökkent értelműek, mint az emberek. Ezen persze jól megsértődött, és elkezdett hisztizni, hogy "Répa, miért kell mindig ilyeneket mondanod?", meg hogy "Én csak segíteni akartam.". Ja, persze, majd pont egy humanoid segítsége kell majd nekem.
Jó, még mindig jobb lenne, mintha a humanoid barátnőjét ('barátnő': a kamaszkorú humanoidok az ún. 'barátnőknek' szokták elmondani, hogy a hímnemű egyedek mennyire "helyesek" (értsd: szexuálisan vonzóak), hogy aztán összenézve kuncoghassanak, amíg konfliktus nem kerekedik köztük, és egy életre ellenségekké válnak) hívná át, akkor ugyanis el kellett rejtőznöm, mert a vendéglátóm szerint egy beszélő répa nem tenne jó benyomást.
Én erre finoman jeleztem, hogy egy beszélő humanoid meg semmiképpen nem tesz jó benyomást, és inkább őket kéne elzárni valahova, de csak a bamba fejét csóválta, és közölte, hogy "Na erről van szó", és "Remélem, most már te is látod, miről beszélünk, amikor azt mondjuk, milyen gonosz vagy.".
Ja, mert ők normálisak. Eh. Nincs igazság ideát!
Szerencsére ez csak ihletet adott ahhoz, hogy többet elmélkedjek az invázióról, és ördögien nevetgéljek, szóval végül is jó volt, és Eperkét is dobáltam egy kicsit a humanoidok könyveivel, öröm volt nézni, ahogyan menekül.

Zöldségek, előre! - Répa