Sziasztok!
Azt hiszem, már épp elég időt eltöltöttem a humanoidok között, hogy össze tudjak szedni egy pár hasznos ellenérvet annak az öngyilkos hajlamú zöldségnek, aki esetleg a humanoidok között akarná leélni további életét.
Ez valamennyiünk számára rendkívül fontos, ugyanis ki tudja, hányakat ejthetik foglyul, rosszabb esetben, hányan élhetnek komolyan ezek között a primitív létformák között! Az invázió egy fontos üzenetének tartjuk azt is, hogy ezt az egyre növekvő létszámot csökkentsük.
1. A humanoid táplálkozási szokásai
A humanoid nem csak, hogy téged fogyaszt, hanem nagyon gusztustalanul is teszi azt. Azt hinnéd, egy kifejlett humanoid egyed már igazán megközelítené a nálunk lévő magkezdemények táplálkozási folyamatának gusztusosságát, de sajnos ez ügyben is csalódás fog várni. A humanoid táplálkozása minden bizonnyal rendkívül gusztustalan. Ha nem akarsz rosszul lenni, akkor ajánlom, hogy messziről kerüld el!
2. A humanoid kultúra
A humanoidok primitív szórakoztatási cikkei leginkább tudatmódosító programokat jelentenek. Ennek két fajtája van: a felvett tudatmódosító program (amit többek között a televízió nevű tudatmódosító készüléken vesznek, de ide tartozik a humanoid hallószervet foglalkoztató ingerületsorozat (humanoid szóval: 'zene')), illetve a virtuális tudatmódosító program (ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy interaktív, tehát a humanoidot is bevonja agysejtjei pusztításába (ezt nevezi a humanoidológia manuális agymosásnak)). Mint ahogyan arról már korábban írtam, az agymosó program káros hatásain kívül is roncsolóan hat minden egészséges lélekre, tartalmuk, és tanulságuk erősen kifogásolható. (lásd: 'Tvájlájt', Jamie Oliver)
3. A humanoidok szociális viselkedése
Mint azt már említettem, a humanoid társadalmi normák nagyban eltérnek a miénktől. A humanoid közösségben megszokott, sőt elfogadott a nem gonoszan nevetés, illetve humoruk is kifogásolható. Például szórakoztatónak találnak olyan vicceket, mint:
"-Miért jár a tűzoltó orvoshoz?
- Mert agytumora van."
"Egy műszaki áruházban:
-Helló, érdeklődni szeretnék, hogy mikrohullámú sütőtök van?
Erre az eladó hátrakiabál:
-Józsi, gyere ki, itt van valami elmebeteg, aki valami mikrohullámú sütőtököt keres!" (külön fájt, hogy ez a vicc a mi egyik fajtársunkon gúnyolódott)
"-Miért úszik a hal a vízben?
- Mert nem ér le a lába."
vagy az egyes társadalmi csoportokat parodizáló/kategorizáló vicceket. (ilyen pl.: "szőkenős" viccek, "skót"-viccek, "rendőr"-viccek)
Továbbá a humanoid szórakozóhelyeken elfogadott, sőt kötelező a 'zene' (jelentése lásd feljebb) ritmusára való indokolatlan, koordinálatlan mozgás, amelyet önkifejezési formaként is alkalmaznak. Az egyedi, mondanom sem kell, minden objektív szempontból értékelhetetlen, ergo általam evolúciós hibaként elkönyvelt mozgássorozat (/rángássorozat) neve 'tánc', és bár az elméletem helyesnek tűnik, eredetét még vizsgáljuk.
A humanoid tudatmódosító programokból kiderül, hogy a humanoidok elferdült erkölcsi világnézettel rendelkeznek, továbbá nagyon érdekes része a humanoid művészetnek, hogy bizonyos programokban valahányszor az egyik 'szereplő' humanoidok által humorosnak vélt dolgot mond, hangos nevetés hallható alatta. Ez visszatükrözi a humanoidok azon elferdült eszméjét, miszerint ha ők valami "vicceset" mondanak, mindenki nevet rajtuk.
Pedig nem.
4. Humanoid életmód
A humanoidok nemcsak, hogy gusztustalanok, unalmasak, és utálatosak, de még a saját primitív létformájukról se képesek gondoskodni. A humanoidok azt tartják egészségesnek, ha velünk, és társainkkal táplálkoznak, továbbá ha gyakran végeznek különböző fajta céltalan, koordinálatlan mozgást elkorcsosult izomzatuk karbantartására. A mozgásformát 'sportnak' nevezik, és versenyeket is rendeznek, hogy megmérjék, melyik humanoid tud a legjobban idétlenül, koordinálatlanul mozogni. Aki a legjobb, az nagy megtiszteltetésben részesül.
5. A humanoidok humanoidok
Most komolyan? Zöldség vagy, és nem tudományos, csupán valamiféle avantgárd szellem által megszállva bemerészkednél ezek közé a primitív életformák közé? Esetleg lealacsonyodnál a szintjükre? Zöldséghaver, szedd össze magad! Mégis mi történt?
Azt mondom, húzd ki magadat, és ismételd:
Zöldség vagyok. Zöldség vagyok, és büszke a zöldségségemre. Nem óhajtok konfrontálódni a humanoidokkal. Nem óhajtok lealacsonyodni hozzájuk. Az egyetlen opció, amit velük kapcsolatban hajlamos vagyok véghez vinni, az a mihamarabbi leigázásuk.
Nem mellesleg pedig, az invázió közeleg! - Répa
2013. február 28., csütörtök
2013. február 24., vasárnap
Mélyebb betekintés a humanoid kultúrába (megrázó!)
A mai napot a humanoid utódokkal töltöttem, megkértem, mutassák meg, mivel szeretik a humanoidkezdemények átmosatni az agyukat. Vagy ahogy ők mondják, hogyan "szórakoznak". A két nőnemű humanoid utód összenézett, és nagyon sejtelmesen csak annyit mondtak: "Tvájlájt". Ekkor még nem tudtam, hogy ez mit jelent... Édes régi szép idők!
Amikor az idősebb humanoid utód berakta a televízióba a programot tartalmazó lemezt, már sejthettem volna, hogy itt valami brutális következik. A fiatalabb humanoid utód kajánul rám mosolygott, majd megkezdődött életem legpokolibb másfél órája...
Hogy mi is ez a "Tvájlájt"? Mint kiderült, különösen az ifjabb humanoidok nőnemű alfaja igencsak szereti erre a tudatmódosító programra csorgatni a nyálát.
Elmesélem, miről is szól: egy sápadt arcú, fiatal humanoid lány drámaian halad előre a hídon a humanomnibusszal (igazából nem sikerült kiderítenem, mi a humanoidok magán közlekedési eszközének a neve, ezért értelemszerűen a humanomnibusz nevet adtam neki. A humanoidok csak "kocsiként" emlegetik, ennek azonban utánajártam, és nem egészen fedte le az eszköz nevét, ezért elkönyveltem szlengszónak, és maradtam az általam adott hivatalos megnevezésnél), majd pedig megérkezik egy humanoid telepre. Mellette ül egy rosszarcú férfi, a felvigyázója, majd az elkövetkezendő pár percben megjelenik a nőnek álcázott hímnemű humanoid egyed hosszú hajjal, és családja. A borzalmak csak ezek után következnek... Az elkövetkezendő percekben valósággal forgott velem a világ, megjelent egy - ha lehet - még sápadtabb hímnemű egyed, és mivel a humanoid szociológia alaptörvénye, hogy minél betegebbnek néz ki valaki, annál vonzóbb a fejfenntartás szempontjából, a két fiatal hamarosan potenciális szaporító egyedet kezdett el látni egymásban.
Ezt tetézte, hogy a hím humanoid valójában nem is humanoid, hanem a napfényen csillogó ún. "vámpír". (a "vámpír" szó is ebből ered: a "vám" a kincsek, földi vagyon, jelen kontextusban a csillogás megfelelője, míg a "pír" a nap bőrre való hatását jelenti) Csak arra tudtam gondolni, hogy ennél még az a szadista Jamie Oliver is jobb...
A két humanoid hosszas gyötrelmét bemutató trilógia (?!) javarészt a humanoid párzási szokások bemutatására épül. Azt az alapkonfliktust dolgozza fel, hogy humanoid, és hát... nem humanoid párosodhat-e egymással.
A két humanoid utód osztatlan figyelemmel követte nyomon ezt a számukra megkapónak számító történetet, én viszont rettegve néztem. Komolyan ez foglalkoztatja az emberiséget?
Később aggodalmaim tovább fokozódtak. Vendéglátóim elmesélték ugyanis, hogy jelenleg komoly kulturális hatása van a vámpíroknak (humanoid kifejezéssel élve: "menők"), és manapság ez mozgatja meg a legtöbb fejlődésben lévő humanoid fantáziáját.
Komolyan mondom, itt jutottam el ahhoz a ponthoz, hogy elkezdtem megszánni az ellenfelemet. Arra a vadászatomra emlékeztet, amikor megtámadtam egy rinocéroszt... Amikor már leterítettem volna, a szemébe néztem, és azt a mély szomorúságot láttam benne tükröződni, amit még soha azelőtt. Mély, barna szemei voltak, és esküdni mernék, mintha könny csillogott volna a sarkában... Olyan volt, mintha az éjszakába néznék, vagy mintha csak egy darabkát látnék a szomorú gyermekkoromból... Sötét volt, de nem fekete. Nem a legjobb, de megcsillant benne a fény. Pont olyan gyönyörű barna, mint az a szomorú szempár, amiből hamarosan kivész az a szikra, ami oly széppé tette...
Na mindegy, aztán elharaptam a nyakát, és megettem vacsorára. Finom volt.
Hol is tartottam? Nos, igen, megszántam a humanoidokat. Egészen őszintén. Később megtudtam, hogy egyes humanoid utódok valósággal ölre mennek, hogy a sápadt, légzési problémákkal küzdő egyed kit választ. Mert hogy két félhumanoid is küzdött a kegyeiért.
Azt hiszem, a napi borzongásom megvolt. Szőrmók a sarokból nézett, és röhögött rajtam. Úgy vettem ki, hogy ő már egy párszor átvészelte, és megszokta. Én remélem, soha többé nem kell látnom. (már Szőrmókot is sajnálom? - Mégis van hatása rám az emberi kultúrának?)
Mindenesetre:
Azt egyelőre nem sikerült megtudnom, hogy milyen rejtett üzenete lehet ennek, miben tudja előnyösen manipulálni a humanoidokat.
Azt sem értem, a humanoidok miért tartják ijesztőnek, ha valaki csillog a napfényben.
De már rajta vagyok.
Addig is:
Zöldségek, ha finomat akartok enni, vadásszatok rinocéroszra! - Répa
Amikor az idősebb humanoid utód berakta a televízióba a programot tartalmazó lemezt, már sejthettem volna, hogy itt valami brutális következik. A fiatalabb humanoid utód kajánul rám mosolygott, majd megkezdődött életem legpokolibb másfél órája...
Hogy mi is ez a "Tvájlájt"? Mint kiderült, különösen az ifjabb humanoidok nőnemű alfaja igencsak szereti erre a tudatmódosító programra csorgatni a nyálát.
Elmesélem, miről is szól: egy sápadt arcú, fiatal humanoid lány drámaian halad előre a hídon a humanomnibusszal (igazából nem sikerült kiderítenem, mi a humanoidok magán közlekedési eszközének a neve, ezért értelemszerűen a humanomnibusz nevet adtam neki. A humanoidok csak "kocsiként" emlegetik, ennek azonban utánajártam, és nem egészen fedte le az eszköz nevét, ezért elkönyveltem szlengszónak, és maradtam az általam adott hivatalos megnevezésnél), majd pedig megérkezik egy humanoid telepre. Mellette ül egy rosszarcú férfi, a felvigyázója, majd az elkövetkezendő pár percben megjelenik a nőnek álcázott hímnemű humanoid egyed hosszú hajjal, és családja. A borzalmak csak ezek után következnek... Az elkövetkezendő percekben valósággal forgott velem a világ, megjelent egy - ha lehet - még sápadtabb hímnemű egyed, és mivel a humanoid szociológia alaptörvénye, hogy minél betegebbnek néz ki valaki, annál vonzóbb a fejfenntartás szempontjából, a két fiatal hamarosan potenciális szaporító egyedet kezdett el látni egymásban.
Ezt tetézte, hogy a hím humanoid valójában nem is humanoid, hanem a napfényen csillogó ún. "vámpír". (a "vámpír" szó is ebből ered: a "vám" a kincsek, földi vagyon, jelen kontextusban a csillogás megfelelője, míg a "pír" a nap bőrre való hatását jelenti) Csak arra tudtam gondolni, hogy ennél még az a szadista Jamie Oliver is jobb...
A két humanoid hosszas gyötrelmét bemutató trilógia (?!) javarészt a humanoid párzási szokások bemutatására épül. Azt az alapkonfliktust dolgozza fel, hogy humanoid, és hát... nem humanoid párosodhat-e egymással.
A két humanoid utód osztatlan figyelemmel követte nyomon ezt a számukra megkapónak számító történetet, én viszont rettegve néztem. Komolyan ez foglalkoztatja az emberiséget?
Később aggodalmaim tovább fokozódtak. Vendéglátóim elmesélték ugyanis, hogy jelenleg komoly kulturális hatása van a vámpíroknak (humanoid kifejezéssel élve: "menők"), és manapság ez mozgatja meg a legtöbb fejlődésben lévő humanoid fantáziáját.
Komolyan mondom, itt jutottam el ahhoz a ponthoz, hogy elkezdtem megszánni az ellenfelemet. Arra a vadászatomra emlékeztet, amikor megtámadtam egy rinocéroszt... Amikor már leterítettem volna, a szemébe néztem, és azt a mély szomorúságot láttam benne tükröződni, amit még soha azelőtt. Mély, barna szemei voltak, és esküdni mernék, mintha könny csillogott volna a sarkában... Olyan volt, mintha az éjszakába néznék, vagy mintha csak egy darabkát látnék a szomorú gyermekkoromból... Sötét volt, de nem fekete. Nem a legjobb, de megcsillant benne a fény. Pont olyan gyönyörű barna, mint az a szomorú szempár, amiből hamarosan kivész az a szikra, ami oly széppé tette...
Na mindegy, aztán elharaptam a nyakát, és megettem vacsorára. Finom volt.
Hol is tartottam? Nos, igen, megszántam a humanoidokat. Egészen őszintén. Később megtudtam, hogy egyes humanoid utódok valósággal ölre mennek, hogy a sápadt, légzési problémákkal küzdő egyed kit választ. Mert hogy két félhumanoid is küzdött a kegyeiért.
Azt hiszem, a napi borzongásom megvolt. Szőrmók a sarokból nézett, és röhögött rajtam. Úgy vettem ki, hogy ő már egy párszor átvészelte, és megszokta. Én remélem, soha többé nem kell látnom. (már Szőrmókot is sajnálom? - Mégis van hatása rám az emberi kultúrának?)
Mindenesetre:
Azt egyelőre nem sikerült megtudnom, hogy milyen rejtett üzenete lehet ennek, miben tudja előnyösen manipulálni a humanoidokat.
Azt sem értem, a humanoidok miért tartják ijesztőnek, ha valaki csillog a napfényben.
De már rajta vagyok.
Addig is:
Zöldségek, ha finomat akartok enni, vadásszatok rinocéroszra! - Répa
2013. február 20., szerda
Minden folyik a megszokott mederben
A humanoidok legújabb hülyesége, hogy "böjtölni" fognak. A házigazdám nagyon kedvesen elmagyarázta, a böjtölés annyit tesz, hogy egészen húsvétig (már az ünnep neve is szimpatikus, nem tudom, mit kezdenék, ha lenne egy "zöldségvét" nevű ünnepük - azt hiszem, levetném magamat egy szakadékba) nem esznek mást, csak... - és most jön a durva rész -
... Zöldséget! Bizony, a humanoidok nem hogy nem ünneplik a zöldségek fogyasztását, ami elvárható lenne, ha már egyszer társaink az életüket adják azért, hogy ők a primitív nyelőcsövükön keresztül lejuttassák táplálékként a primitív gyomrukba, ahonnan aztán olyan formában távoznak a szerencsétlen földi maradványai, aminek már a definiálása primitív. Nem! Ők a zöldséget olyannyira alap táplálékként tartják számon, hogy számukra még az ételek között is egy alsóbb szintet képvisel. Idáig azt hittem, brokkoliszószt (Uram, kegyelmezz!) esznek hússal, de most kiderült, hogy még ennél is rosszabb: brokkoliszószos húst esznek! Azt hiszem, egyre jobban felháborítanak ezek a humanoidok... Nos, nekünk zöldségeknek itt nincs kultuszunk, úgy tűnik (hüpp), és ami még elkeserítőbb, hogy ezek egy napot nem bírnak ki anélkül, hogy ne zabálnának minket... Illetve, ha mégis, akkor még a kis humanoid társainak áll feljebb, és záporoznak az olyan megjegyzések, hogy "Miért nem eszel több zöldséget?" "Látod, milyen egészségtelen vagy, nem is eszel zöldséget!", vagy "Répa, meddig akarsz még blogolni, ma még nem is néztem meg a Facebookom" - ez utóbbi nem ehhez kapcsolódik, csupán gondoltam, megemlítem, hogy mekkora terrorban élek itt. A humanoid utódok egy napig nem bírják ki anélkül, hogy ellenőrizzék magukat a Humanoid Nyilvántartó Rendszerben, és ezért még hajlamosak az én közhasznú (legalábbis az én községemnek hasznos. Őket le fogjuk kaszabolni. Hihihi...) tevékenységemet szabotálni csupán azért, hogy a virtuális tér által manipuláltassák magukat. Veszélyes egy népség ez... Tudom, mi következik most. A gonosz humanoid kitúr a helyemről, és online kommunikál a fajtársaival. Én azt hiszem, elhúzódom a vackomba, folytatom a tegnapi hadifegyver-tervezetemet, és közben gonoszul nevetgélek. Illetve csak gonoszul kuncogok. A legutóbb, amikor gonoszan nevetgéltem magamban, az egyik humanoid meghallotta, és iszonyat furán meredt rám. Igaz, egy nagy sült répa volt a kezében, ami azóta is kísért rémálmaimban, így azt kell mondjam kölcsönösen a frászt hoztuk egymásra, valahogy még is az az érzésem, hogy ha a bizalmukba akarok férkőzni, hanyagolnom kell a hangos gonosz nevetést. Mármint, ha éppen a bázisukon vannak. Úgy tűnik, a humanoidok nem preferálják.
Zöldségek, Ti azért nevessetek jó hangosan és gonoszan odahaza! - Répa
... Zöldséget! Bizony, a humanoidok nem hogy nem ünneplik a zöldségek fogyasztását, ami elvárható lenne, ha már egyszer társaink az életüket adják azért, hogy ők a primitív nyelőcsövükön keresztül lejuttassák táplálékként a primitív gyomrukba, ahonnan aztán olyan formában távoznak a szerencsétlen földi maradványai, aminek már a definiálása primitív. Nem! Ők a zöldséget olyannyira alap táplálékként tartják számon, hogy számukra még az ételek között is egy alsóbb szintet képvisel. Idáig azt hittem, brokkoliszószt (Uram, kegyelmezz!) esznek hússal, de most kiderült, hogy még ennél is rosszabb: brokkoliszószos húst esznek! Azt hiszem, egyre jobban felháborítanak ezek a humanoidok... Nos, nekünk zöldségeknek itt nincs kultuszunk, úgy tűnik (hüpp), és ami még elkeserítőbb, hogy ezek egy napot nem bírnak ki anélkül, hogy ne zabálnának minket... Illetve, ha mégis, akkor még a kis humanoid társainak áll feljebb, és záporoznak az olyan megjegyzések, hogy "Miért nem eszel több zöldséget?" "Látod, milyen egészségtelen vagy, nem is eszel zöldséget!", vagy "Répa, meddig akarsz még blogolni, ma még nem is néztem meg a Facebookom" - ez utóbbi nem ehhez kapcsolódik, csupán gondoltam, megemlítem, hogy mekkora terrorban élek itt. A humanoid utódok egy napig nem bírják ki anélkül, hogy ellenőrizzék magukat a Humanoid Nyilvántartó Rendszerben, és ezért még hajlamosak az én közhasznú (legalábbis az én községemnek hasznos. Őket le fogjuk kaszabolni. Hihihi...) tevékenységemet szabotálni csupán azért, hogy a virtuális tér által manipuláltassák magukat. Veszélyes egy népség ez... Tudom, mi következik most. A gonosz humanoid kitúr a helyemről, és online kommunikál a fajtársaival. Én azt hiszem, elhúzódom a vackomba, folytatom a tegnapi hadifegyver-tervezetemet, és közben gonoszul nevetgélek. Illetve csak gonoszul kuncogok. A legutóbb, amikor gonoszan nevetgéltem magamban, az egyik humanoid meghallotta, és iszonyat furán meredt rám. Igaz, egy nagy sült répa volt a kezében, ami azóta is kísért rémálmaimban, így azt kell mondjam kölcsönösen a frászt hoztuk egymásra, valahogy még is az az érzésem, hogy ha a bizalmukba akarok férkőzni, hanyagolnom kell a hangos gonosz nevetést. Mármint, ha éppen a bázisukon vannak. Úgy tűnik, a humanoidok nem preferálják.
Zöldségek, Ti azért nevessetek jó hangosan és gonoszan odahaza! - Répa
2013. február 19., kedd
Hosszú, elnyújtott ciccegés
Én mondom nektek, ezek a humanoidok hülyék. Hétvégén kitalálták, hogy a "tavasz" közeledtének örömére kitakarítják a bázisukat. Szánalmasak, ahogyan rohangálnak a fura "porszívó" gépezetükkel, véleményem szerint valamiféle tömegpusztító fegyver prototípusa. Erről jut eszembe, rá kéne állítanom egy-két elemzőt...
Mindenesetre jó tudni, hogy a humanoidok szeretik, ha kitakarítanak, hogy aztán újra összemocskolhassanak mindent, majd újra kitakarítsanak... Nem tudom, ha nekik jó, csinálják.
Az én vackomban aztán senki nem takaríthat ki! Már csak az hiányzik, hogy rátaláljanak a terveimre. Meg a porszívóra, amit lenyúltam tőlük, biztos, ami biztos.
Zöldségek, élvezzétek a tavaszt! (ahogyan a vendéglátóm fogalmazott. Mondjuk most megállás nélkül röhög. Mintha még nem látott volna zöldséget gépelni...) - Répa
Mindenesetre jó tudni, hogy a humanoidok szeretik, ha kitakarítanak, hogy aztán újra összemocskolhassanak mindent, majd újra kitakarítsanak... Nem tudom, ha nekik jó, csinálják.
Az én vackomban aztán senki nem takaríthat ki! Már csak az hiányzik, hogy rátaláljanak a terveimre. Meg a porszívóra, amit lenyúltam tőlük, biztos, ami biztos.
Zöldségek, élvezzétek a tavaszt! (ahogyan a vendéglátóm fogalmazott. Mondjuk most megállás nélkül röhög. Mintha még nem látott volna zöldséget gépelni...) - Répa
2013. február 14., csütörtök
Találkozásom Karfival
A mai napom egészen jól indult... Már a körülményekhez képest.
A humanoidok felzavartak, én pedig unottan előkászálódtam a vackomból. Rendben van, hogy lekötik őket az apró-csepű tevékenységeik, amikkel primitív társadalmuk fejlődését óhajtják szolgálni, a "Sok kicsi sokra megy"-elvet figyelembe véve (mifelénk ez a Borsó-ikrek mottója volt, de a humanoidok ezt bölcsességként könyvelik el).
A humanoid társadalomban a fegyverkezés csak másodlagos szempont, elsőként egy-egy feladatkört látnak el az államuk (már ha ilyen fejletlen közösségre alkalmazható az "állam" kifejezés), vagy egy vállalkozás részére (a humanoidok szervezetlen rendszerében az üzletek ugyanis az államtól függetlenek, ellenben velünk, ahol a Zöldségkirály pecsétje nélkül egy húsos konzerv sem hagyhatná el a gyártót... - Bénák!)
A vendéglátóm éppen idegeskedett valamin. Mint kiderült, a vele egy telephelyen rejtőző "szomszédasszonyok" állandó figyelme borzolta a kedélyeit. Véleménye szerint a "szomszédasszonyok", az ablakon keresztül tartják őket állandó megfigyelés alatt egész napon keresztül. Őszinte meglepetésként ért, hogy egy humanoid képes felháborodni egy ilyen formaságon! Mintha nem lennének tudatában annak, hogy az állam (úgy értem: "állam") megbízottjaiként kötelességük információt szolgáltatni a közösség tagjairól, ezzel biztosítva a nemzetet. Ebből is látszik, mennyivel elmaradottabbak nálunk.
De mindenesetre a humanoidoknak indulniuk kellett, tehát szerencsére hamar egyedül maradtam. Ilyenkor rendszerint szenyózok egy kicsit Szőrmókkal, terveket szövögetek, gonoszul nevetgélek magamban, szóval csak ilyen szokásos dolgok, de valahogyan éreztem, hogy ez a nap most más lesz. Nem, nem azért, amit a humanoid televíziós adók sugároznak feltételezésem szerint az egyedek öntudatának módosításának érdekében, miszerint (emberi időszámításban) február 14. a nyálas szeretet és egymásra borulás nagy napja. Bár igaz, valahogyan még is ez jellemezte a napomat. (Megjegyzés: Lehet, hogy a humanoid gondolatmódosító eszköz az én tudatomra is hatással volt? Győzelmem és hazatértem után mindenképpen át kell esnem egy pár vizsgálaton, biztos ami biztos)
Éppen egy újfajta hadieszközön dolgoztam, aminek segítségével egyszerre öt humanoidot fegyverezhetünk le, akár egy gombnyomással (remek kis ötlet, csupán azért ragozom), amikor eszeveszett dörömbölést hallottam a bázis nyílászáróján.
Gondolkozóba estem. A humanoidok érkezéséhez még korán lett volna. (Ráadásul még el se dugtam a terveimet! Mi lett volna, ha meglátják?!) Kérdőn Szőrmókra néztem, ő pedig vissza rám. Azon ritka pillanatok egyike volt, amikor annyira féltünk, hogy még egymást utálni is elfelejtettük. (Izé, illetve ő félt, én pedig csak... Hagyjuk.)
Aztán a dörömbölés egyre hangosabb, és hangosabb lett. Én pedig erőt vettem magamon, és kinyitottam az ajtót. Először leblokkoltam, aztán pedig hihetetlen öröm töltött el. A humanoid bázis főkapujában ugyanis Karfiol Karcsi állt előttem. Rég nem láttam, jócskán meghízott, és egy humanoid találmányt, napszemüveget viselt, de ő volt az én Karfiol Karcsim. A legjobb barátom.
Beinvitáltam, és mindenféle vicces dolgot mesélt. Most egy sűrűn lakott humanoid település közelében él, és vadászik. Mesélte, hogy szerencsétlenek egymást vádolják a bizarr eltűnésekért, miközben senki még csak nem is gyanakszik rá. Aranyélete van tehát Karcsinak! Az óvatlan humanoidok pedig gyakorta merészkednek a vacka felé, így minden nap remek kapása van.
Aztán megmutattam neki a tervemet, és segített egy pár paraméter pontosabb meghatározását illetően. (igazán nehéz fegyvert tervezni!) Aztán gonoszan nevettünk, és megdobáltuk Szőrmókot mindennel, ami a humanoidok élelmiszer-tartályában (az ő szavukkal: "hűtő" - Milyen primitív és leegyszerűsített megfogalmazás!) találtunk. Igazán vicces volt. Szőrmók persze nem nevetett.
Ettől csak még viccesebb volt...
Összefoglalva, az a nap remek volt! Még sok ilyet! Remélem, Karcsi gyakrabban ellátogat hozzám. Szőrmók kevésbé reméli.
Zöldségek, kitartás! - Répa
A humanoidok felzavartak, én pedig unottan előkászálódtam a vackomból. Rendben van, hogy lekötik őket az apró-csepű tevékenységeik, amikkel primitív társadalmuk fejlődését óhajtják szolgálni, a "Sok kicsi sokra megy"-elvet figyelembe véve (mifelénk ez a Borsó-ikrek mottója volt, de a humanoidok ezt bölcsességként könyvelik el).
A humanoid társadalomban a fegyverkezés csak másodlagos szempont, elsőként egy-egy feladatkört látnak el az államuk (már ha ilyen fejletlen közösségre alkalmazható az "állam" kifejezés), vagy egy vállalkozás részére (a humanoidok szervezetlen rendszerében az üzletek ugyanis az államtól függetlenek, ellenben velünk, ahol a Zöldségkirály pecsétje nélkül egy húsos konzerv sem hagyhatná el a gyártót... - Bénák!)
A vendéglátóm éppen idegeskedett valamin. Mint kiderült, a vele egy telephelyen rejtőző "szomszédasszonyok" állandó figyelme borzolta a kedélyeit. Véleménye szerint a "szomszédasszonyok", az ablakon keresztül tartják őket állandó megfigyelés alatt egész napon keresztül. Őszinte meglepetésként ért, hogy egy humanoid képes felháborodni egy ilyen formaságon! Mintha nem lennének tudatában annak, hogy az állam (úgy értem: "állam") megbízottjaiként kötelességük információt szolgáltatni a közösség tagjairól, ezzel biztosítva a nemzetet. Ebből is látszik, mennyivel elmaradottabbak nálunk.
De mindenesetre a humanoidoknak indulniuk kellett, tehát szerencsére hamar egyedül maradtam. Ilyenkor rendszerint szenyózok egy kicsit Szőrmókkal, terveket szövögetek, gonoszul nevetgélek magamban, szóval csak ilyen szokásos dolgok, de valahogyan éreztem, hogy ez a nap most más lesz. Nem, nem azért, amit a humanoid televíziós adók sugároznak feltételezésem szerint az egyedek öntudatának módosításának érdekében, miszerint (emberi időszámításban) február 14. a nyálas szeretet és egymásra borulás nagy napja. Bár igaz, valahogyan még is ez jellemezte a napomat. (Megjegyzés: Lehet, hogy a humanoid gondolatmódosító eszköz az én tudatomra is hatással volt? Győzelmem és hazatértem után mindenképpen át kell esnem egy pár vizsgálaton, biztos ami biztos)
Éppen egy újfajta hadieszközön dolgoztam, aminek segítségével egyszerre öt humanoidot fegyverezhetünk le, akár egy gombnyomással (remek kis ötlet, csupán azért ragozom), amikor eszeveszett dörömbölést hallottam a bázis nyílászáróján.
Gondolkozóba estem. A humanoidok érkezéséhez még korán lett volna. (Ráadásul még el se dugtam a terveimet! Mi lett volna, ha meglátják?!) Kérdőn Szőrmókra néztem, ő pedig vissza rám. Azon ritka pillanatok egyike volt, amikor annyira féltünk, hogy még egymást utálni is elfelejtettük. (Izé, illetve ő félt, én pedig csak... Hagyjuk.)
Aztán a dörömbölés egyre hangosabb, és hangosabb lett. Én pedig erőt vettem magamon, és kinyitottam az ajtót. Először leblokkoltam, aztán pedig hihetetlen öröm töltött el. A humanoid bázis főkapujában ugyanis Karfiol Karcsi állt előttem. Rég nem láttam, jócskán meghízott, és egy humanoid találmányt, napszemüveget viselt, de ő volt az én Karfiol Karcsim. A legjobb barátom.
Beinvitáltam, és mindenféle vicces dolgot mesélt. Most egy sűrűn lakott humanoid település közelében él, és vadászik. Mesélte, hogy szerencsétlenek egymást vádolják a bizarr eltűnésekért, miközben senki még csak nem is gyanakszik rá. Aranyélete van tehát Karcsinak! Az óvatlan humanoidok pedig gyakorta merészkednek a vacka felé, így minden nap remek kapása van.
Aztán megmutattam neki a tervemet, és segített egy pár paraméter pontosabb meghatározását illetően. (igazán nehéz fegyvert tervezni!) Aztán gonoszan nevettünk, és megdobáltuk Szőrmókot mindennel, ami a humanoidok élelmiszer-tartályában (az ő szavukkal: "hűtő" - Milyen primitív és leegyszerűsített megfogalmazás!) találtunk. Igazán vicces volt. Szőrmók persze nem nevetett.
Ettől csak még viccesebb volt...
Összefoglalva, az a nap remek volt! Még sok ilyet! Remélem, Karcsi gyakrabban ellátogat hozzám. Szőrmók kevésbé reméli.
Zöldségek, kitartás! - Répa
2013. február 7., csütörtök
Interjú... Velem!
Megtaláltam a rövidített, írásos változatát annak az interjúnak, amit vasárnap adtam. - Úgy hangzik ez, mintha igazi sztár lennék! Hah!
Tarló Répa nevét azt hiszem, nem sokkal ezelőttig csak a humanoidológia szakértői ismerték, most azonban minden zöldség nevében jár el, hogy az emberiség elleni invázió élére állt. Répa, milyen érzés lázadást vezetni?
Köszönöm a kérdést. (nevet) Azt hiszem, minden zöldségben ösztönösen megvan a hajlam, hogy egy kicsit agresszív legyen. Énbennem különösen. Emlékszem, egészen kicsi koromban egyszer elmentünk zergére vadászni. Hihetetlen élmény volt. Remélem, amikor az invázió előkészületei véget érnek, minden zöldség úgy érez majd, mint én akkor... De még ne szaladjunk annyira előre!
Való igaz... Hiszen még a küldetés korai fázisában tart. Elárulod nekünk, hogy jelenleg éppen min mesterkedsz?
Annyit elárulhatok, hogy a lehető legveszélyesebb taktikát követem. Egyenesen a humanoidok közé kell beépülnöm. A terv ezen részének természetesen tudományos indíttatása is van, igyekszem minél több információt gyűjteni róluk, és mihamarabb eljuttatni a kormánynak. Akár a győzelmünk is ebben állhat.
Igen. Való igaz, hogy mindamellett, hogy a küldetésed egy fontos fázisában vagy, ami - valljuk be - jókora kockázatokkal is jár, példaértékű mennyiségnyi információt szolgáltattál be a humanoidokról. És akkor még ne is említsük a későbbieket! De mondd csak, ittléted alatt megváltozott-e valamiben a humanoidokról alkotott véleményed?
Nos... (köhint egyet) Primitívebbek, mint hittem. (hangos éljenzés, taps)
Egyáltalán, milyen érzés együtt élni egy humanoid kolóniával?
Csak magamat tudom ismételni. A humanoidok minden elképzelésünket alulmúlják. Nem csak szociálisan, de kulturálisan is alulmaradottak. A legborzalmasabb pedig kétségtelenül az, amit velünk művelnek...
Tehát igazak a hírek? A humanoidok valóban... Nos... Tudod...
(keserűen bólint)
Rövid csönd
Gondolod, hogy sikeres lesz az invázió?
Nem csak gondolom. Tudom. Meg sem tudom magyarázni, honnan. Egyszerűen érzem. Ráadásul még mindig egy lépéssel előttük járunk. Vegyük csak a legújabb sikeremet! A "sí" nevű zöldséggyilkoló eszköz akár a titkos ütőkártyájuk is lehetett volna a végső harcban, de ravasz módon tudomást szereztem róla! Ráadásul a naiv humanoidok folyamatosan kifecsegik a legtitkosabb információkat. Talán ez az általunk választott megoldás legnagyobb pozitívuma.
Nem tartasz attól, hogy esetleg a humanoidok mégis tudnak valamit, amit mi nem?
(legyint) Nem tudnak azok semmiről. (éljenzés, taps)
És mégis mit fogsz tenni, amikor véghezviszed a tervedet?
Hogy mit fogok tenni? Nos... Talán azt, amit a legtöbb zöldség ésszerűnek lát. Felteszem, elfoglaljuk a humanoidokat, az erősebbeket megbízzuk valami fizikai munkával, a gyengébbekről egyelőre szó ne essék... És remélem, én lehetek az, aki uralma alá hajtja az emberiséget.
Micsoda szép eszme! Igazi zöldségnek mondhatod magadat.
Egy hazafi vagyok, semmi több.
Amikor uralkodni fogsz az emberiség fölött, felveszel majd egy új nevet?
Vicces, de ezen még nem gondolkodtam... A Nabukodonozor meg a Zeusz tetszik, de valahogy még nem sikerült meglelnem az igazit... Azt hiszem, amikor ott leszek, majd eldöntöm. Lehet, hogy csak egy kis spontaneitás hiányzik az ihlethez...
Mit fogsz csinálni a téged befogadó humanoidokkal, amikor hatalomra jutsz?
Attól függ, hogy viselik magukat. Ha hajlandóak lesznek behódolni, kellemesen eléldegélhetnek majd a várbörtönömben.
Ez igazán szép.Sok sikert, és köszönöm az interjút!
Én köszönöm! Viszlát!
Tapsvihar, éljenzés
Zöldségek, előre! - Répa
Tarló Répa nevét azt hiszem, nem sokkal ezelőttig csak a humanoidológia szakértői ismerték, most azonban minden zöldség nevében jár el, hogy az emberiség elleni invázió élére állt. Répa, milyen érzés lázadást vezetni?
Köszönöm a kérdést. (nevet) Azt hiszem, minden zöldségben ösztönösen megvan a hajlam, hogy egy kicsit agresszív legyen. Énbennem különösen. Emlékszem, egészen kicsi koromban egyszer elmentünk zergére vadászni. Hihetetlen élmény volt. Remélem, amikor az invázió előkészületei véget érnek, minden zöldség úgy érez majd, mint én akkor... De még ne szaladjunk annyira előre!
Való igaz... Hiszen még a küldetés korai fázisában tart. Elárulod nekünk, hogy jelenleg éppen min mesterkedsz?
Annyit elárulhatok, hogy a lehető legveszélyesebb taktikát követem. Egyenesen a humanoidok közé kell beépülnöm. A terv ezen részének természetesen tudományos indíttatása is van, igyekszem minél több információt gyűjteni róluk, és mihamarabb eljuttatni a kormánynak. Akár a győzelmünk is ebben állhat.
Igen. Való igaz, hogy mindamellett, hogy a küldetésed egy fontos fázisában vagy, ami - valljuk be - jókora kockázatokkal is jár, példaértékű mennyiségnyi információt szolgáltattál be a humanoidokról. És akkor még ne is említsük a későbbieket! De mondd csak, ittléted alatt megváltozott-e valamiben a humanoidokról alkotott véleményed?
Nos... (köhint egyet) Primitívebbek, mint hittem. (hangos éljenzés, taps)
Egyáltalán, milyen érzés együtt élni egy humanoid kolóniával?
Csak magamat tudom ismételni. A humanoidok minden elképzelésünket alulmúlják. Nem csak szociálisan, de kulturálisan is alulmaradottak. A legborzalmasabb pedig kétségtelenül az, amit velünk művelnek...
Tehát igazak a hírek? A humanoidok valóban... Nos... Tudod...
(keserűen bólint)
Rövid csönd
Gondolod, hogy sikeres lesz az invázió?
Nem csak gondolom. Tudom. Meg sem tudom magyarázni, honnan. Egyszerűen érzem. Ráadásul még mindig egy lépéssel előttük járunk. Vegyük csak a legújabb sikeremet! A "sí" nevű zöldséggyilkoló eszköz akár a titkos ütőkártyájuk is lehetett volna a végső harcban, de ravasz módon tudomást szereztem róla! Ráadásul a naiv humanoidok folyamatosan kifecsegik a legtitkosabb információkat. Talán ez az általunk választott megoldás legnagyobb pozitívuma.
Nem tartasz attól, hogy esetleg a humanoidok mégis tudnak valamit, amit mi nem?
(legyint) Nem tudnak azok semmiről. (éljenzés, taps)
És mégis mit fogsz tenni, amikor véghezviszed a tervedet?
Hogy mit fogok tenni? Nos... Talán azt, amit a legtöbb zöldség ésszerűnek lát. Felteszem, elfoglaljuk a humanoidokat, az erősebbeket megbízzuk valami fizikai munkával, a gyengébbekről egyelőre szó ne essék... És remélem, én lehetek az, aki uralma alá hajtja az emberiséget.
Micsoda szép eszme! Igazi zöldségnek mondhatod magadat.
Egy hazafi vagyok, semmi több.
Amikor uralkodni fogsz az emberiség fölött, felveszel majd egy új nevet?
Vicces, de ezen még nem gondolkodtam... A Nabukodonozor meg a Zeusz tetszik, de valahogy még nem sikerült meglelnem az igazit... Azt hiszem, amikor ott leszek, majd eldöntöm. Lehet, hogy csak egy kis spontaneitás hiányzik az ihlethez...
Mit fogsz csinálni a téged befogadó humanoidokkal, amikor hatalomra jutsz?
Attól függ, hogy viselik magukat. Ha hajlandóak lesznek behódolni, kellemesen eléldegélhetnek majd a várbörtönömben.
Ez igazán szép.Sok sikert, és köszönöm az interjút!
Én köszönöm! Viszlát!
Tapsvihar, éljenzés
Zöldségek, előre! - Répa
2013. február 4., hétfő
Vigyázz hírnév, jövök!
A tegnapi estém igazán klassz volt! Gondolom, mind néztetek (UGYE?!), de azért biztos kíváncsiak vagytok egy pár "kulisszatitokra".
Humanoid idő szerint hatkor jöttek értem a GZH-tól, mivel az utcán elmenni a stúdióig elvileg "kockázatos" lett volna. A Humanoidügyi Bizottság szerint ugyanis egy sétáló répa "érdekesen mutatna" a főutcán. Na mindegy, ez mellékes...
Beértem a GZH épületébe, és rögtön betessékeltek egy öltözőbe, ahol felkészítettek az interjúra. Aztán elkezdődött a show...
Először felgyúltak a fények, és besétált Lilla Káposzta, a műsor házigazdája. Szívélyesen köszöntötte a vendégeket (egy csapatnyi tomboló zöldséget, egyikük egy "Szeretünk Répa!"-táblát tartott maga fölött. - igazán jól esett), majd pedig felkonferált engem. Bevonultam, és igazi tapsvihar fogadott. Nagyon jól esett. Kicsit feszengve ültem le a kis fotelbe, Lilla Káposzta persze már igazi régi motoros, ő minden nap ezt csinálja. Feleannyira se rettegett, sőt! Mintha élvezte volna... Persze tudtam, hogy a közönség nekem is tapsol. Komolyan mondom, zöldségek, klasszak vagytok!
Ezután megkezdődött az interjú, és kicsit kezdtem megnyugodni. Sőt, még egy kicsi poénkodás is belefért (-Mit mond a humanoid a rendőrségen? - Elnézést biztos úr, de kificamodott a bokám! - azóta se értem, mi volt ebben a poén, mindenesetre a zöldségek visítva röhögtek.)
Aztán pedig a műsorvezető feltette a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott:
"Répa, mit fogsz tenni, amikor véghezviszed a tervedet?"
Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt rám, majd pedig végre elmondtam, ami foglalkoztatott. Körbenéztem a közönségen, és a sok zöldség figyelme felbátorított.
És akkor elmondtam: elfoglalom a humanoidok birodalmát. Elfoglalom, és átveszem az irányítást...
Humanoid idő szerint hatkor jöttek értem a GZH-tól, mivel az utcán elmenni a stúdióig elvileg "kockázatos" lett volna. A Humanoidügyi Bizottság szerint ugyanis egy sétáló répa "érdekesen mutatna" a főutcán. Na mindegy, ez mellékes...
Beértem a GZH épületébe, és rögtön betessékeltek egy öltözőbe, ahol felkészítettek az interjúra. Aztán elkezdődött a show...
Először felgyúltak a fények, és besétált Lilla Káposzta, a műsor házigazdája. Szívélyesen köszöntötte a vendégeket (egy csapatnyi tomboló zöldséget, egyikük egy "Szeretünk Répa!"-táblát tartott maga fölött. - igazán jól esett), majd pedig felkonferált engem. Bevonultam, és igazi tapsvihar fogadott. Nagyon jól esett. Kicsit feszengve ültem le a kis fotelbe, Lilla Káposzta persze már igazi régi motoros, ő minden nap ezt csinálja. Feleannyira se rettegett, sőt! Mintha élvezte volna... Persze tudtam, hogy a közönség nekem is tapsol. Komolyan mondom, zöldségek, klasszak vagytok!
Ezután megkezdődött az interjú, és kicsit kezdtem megnyugodni. Sőt, még egy kicsi poénkodás is belefért (-Mit mond a humanoid a rendőrségen? - Elnézést biztos úr, de kificamodott a bokám! - azóta se értem, mi volt ebben a poén, mindenesetre a zöldségek visítva röhögtek.)
Aztán pedig a műsorvezető feltette a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott:
"Répa, mit fogsz tenni, amikor véghezviszed a tervedet?"
Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt rám, majd pedig végre elmondtam, ami foglalkoztatott. Körbenéztem a közönségen, és a sok zöldség figyelme felbátorított.
És akkor elmondtam: elfoglalom a humanoidok birodalmát. Elfoglalom, és átveszem az irányítást...
2013. február 3., vasárnap
A mai napról...
Olyan izgatott vagyok! Jó, nem azt mondom, hogy eddig még nem kellett nagy közönség előtt szerepelnem. Kis zöldség koromban például harmadik lettem egy szavalóversenyen, de ez mellékes... Igaz, ez most más. Nem csak annyiban, hogy ezúttal nem az osztályfőtököm és a csírodalomtanárom árgus tekintetét állva kell felmondanom a Zöldséghimnuszt, miközben jegyzetelnek, hanem... Az Ég szerelmére, hiszen zöldségek millióihoz szeretnék szólni!
Na igen. Nemsokára indulok a GZH stúdiójába, hogy előkészítsük az esti műsort. Annyit elmondhatok, hogy én személy szerint már alig várom.
Ne feledjétek tehát, humanoid idő szerint pontban este kilenckor, a GZH csatornán Kiss Retek esti talkshowjában... Nézzetek!
Én most megyek, és előkészítem a sminkemet...
Aztán NÉZZETEK! - Répa
Na igen. Nemsokára indulok a GZH stúdiójába, hogy előkészítsük az esti műsort. Annyit elmondhatok, hogy én személy szerint már alig várom.
Ne feledjétek tehát, humanoid idő szerint pontban este kilenckor, a GZH csatornán Kiss Retek esti talkshowjában... Nézzetek!
Én most megyek, és előkészítem a sminkemet...
Aztán NÉZZETEK! - Répa
2013. február 2., szombat
Nagy hírek!
Az elmúlt napokban a humanoidok egyszerűen nem engedtek oda a géphez, de most éppen beszerző-körúton vannak, szóval szabad a pálya.
A mostani napjaim nem túlzottan izgalmasak. Csendesen figyelem a humanoidok életét. Említettem már, hogy találtam egy klassz zöldség-csatornát, amit kis bütyköléssel még az ő készülékükön is lehet fogni? A neve GZH, avagy Gonosz Zöldség Híradó. Külön örömömre szolgál, hogy színvonalas műsoraikban nagy hangsúlyt fektetnek az emberiség likvidálására, sőt, tulajdonképpen a műsorok nagy része erről is szól. Természetesen rendkívül szimpatikus volt az adó, ezért küldtem egy levelet az egyik hírműsor főszerkesztőjének, Lilla Káposztának, aki szűkös időintervallumon belül még válaszra is méltatott! Megkeresett egy visszautasíthatatlan ajánlattal, és nagy örömömre szolgál, hogy itt a blogomon jelenthetem be: a GZH vasárnap esti talkshowjának vendége nem lesz más mint...
Szerény személyem! - természetesen.
Olyan izgatott vagyok! Persze, már szerepeltem hírműsorban. Nem akarok eldicsekedni, de egyszer majdnem a teljes csúcsom látható volt 5,678 másodpercig egy országos csatorna képernyőjén. De ez... Most egészen más.
Tehát, csak annyit akarok mondani, hogy nézzetek majd zöldségek, szükségem lesz rátok.
A GZH csatornával kapcsolatos információkért érdeklődjetek kábelszolgáltatótoknál! - Répa
A mostani napjaim nem túlzottan izgalmasak. Csendesen figyelem a humanoidok életét. Említettem már, hogy találtam egy klassz zöldség-csatornát, amit kis bütyköléssel még az ő készülékükön is lehet fogni? A neve GZH, avagy Gonosz Zöldség Híradó. Külön örömömre szolgál, hogy színvonalas műsoraikban nagy hangsúlyt fektetnek az emberiség likvidálására, sőt, tulajdonképpen a műsorok nagy része erről is szól. Természetesen rendkívül szimpatikus volt az adó, ezért küldtem egy levelet az egyik hírműsor főszerkesztőjének, Lilla Káposztának, aki szűkös időintervallumon belül még válaszra is méltatott! Megkeresett egy visszautasíthatatlan ajánlattal, és nagy örömömre szolgál, hogy itt a blogomon jelenthetem be: a GZH vasárnap esti talkshowjának vendége nem lesz más mint...
Szerény személyem! - természetesen.
Olyan izgatott vagyok! Persze, már szerepeltem hírműsorban. Nem akarok eldicsekedni, de egyszer majdnem a teljes csúcsom látható volt 5,678 másodpercig egy országos csatorna képernyőjén. De ez... Most egészen más.
Tehát, csak annyit akarok mondani, hogy nézzetek majd zöldségek, szükségem lesz rátok.
A GZH csatornával kapcsolatos információkért érdeklődjetek kábelszolgáltatótoknál! - Répa
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)