Eperke balul elsült próbálkozásai - no. 3.

- Répa - kérlelt engem tenyérbemászóan nyafi hangon Eperke - nem állnál le az invázióval, ha szépen kérem?
- Hülye Eper, már megbeszéltük - válaszoltam unottan. - Nem érdekelnek a hülyeségeid.
- Répa, komolyan mondom - kontrázott vékonyka kis hangján a piros vacak. - Ha nem állsz le, a Szövetség fog leállítani, és azt ugye nem akarod.
Egy ideig csak ültem, és néztem Eperkére. Mióta tud ez a Szövetségről? És miért lenne ez bárkire is veszélyes? Miről van szó, mi folyik itt mostanában?

Kopogás.

A brokkoli üvöltözik a kapu másik oldaláról. Egy hete nem zaklatott már, azt hittem, végre-valahára lekopott, erre megint itt van. Mondhatom, igazán elegem van belőle.
- Engedd be! - kiáltja a mellettem lévő Eperke.
- Ne parancsolgass! - dobom fejbe az első kemény tárggyal, ami a kezem ügyébe kerül.

Na jó, lehet, hogy mégiscsak mennem kéne, és meghallgatnom, mit akar az a rohadt brokkoli, ha már így próbálkozik.

Zöldség-ököl, csapj le az emberiségre! - Répa

A zöld zöldség nem nyugszik

Azóta, hogy rácsaptam az ajtót, a hülye Sherbrok folyamatosan hívogat, újra és újra megjelenik a bázis bejárata előtt, kopogtat, vár, aztán elmegy, amikor látja már, hogy nem fogok ajtót nyitni neki. Elegem van belőle! Eperke azt mondja, hogy ha már egyszer ennyire igyekszik, akkor legalább meg kéne hallgatnunk, de miért hallgatnék meg bárkit is, aki be akarja mocskolni szeretett mesterem, Zöld Bab nevét?
Meg miért hallgatnék az aberrált Eperkére?

Zöldségek, soha ne nyissatok ajtót! - Répa

Valami furcsa és zöld

...legalábbis így lehetne a legjobban definiálni azt, ami a kapuban állva fogadott, mikor olyan kedvesen kinyitottam neki.
- Mi ez? - üvöltöttem hátra Eperkének, aki aztán mellém sasszézott, kedvesen köszönt az idegennek, még kacsót is fogott vele. - Eperke, te ismered ezt a szerencsétlent?
- Persze - bólintott Eperke pirospozsgás pofijával. - Sherbrok, mutatkozz csak be neki! - biccentett  a zöld vacak felé. Tényleg, így már egészen hasonlított a brokkolira, csak az idétlen kabáttól, és kalaptól, amit viselt, ez elsőre nem volt egészen nyilvánvaló.
- Tarló Répa? - kérdezte a Zöld felém fordulva.
- Répa, keresnek - szóltam Eperkének, biztos ami biztos-alapon.
- Tudom, hogy maga Tarló Répa - jegyezte meg szárazon a zöldség. Csalódottan sóhajtottam. - Szeretnék egy pár kérdést feltenni - folytatta. - Ön közeli kapcsolatot ápolt Zöld Bab mesterrel, igaz?
- A legjobb tanítványa voltam - húztam ki magamat.
- Igen... - motyogta elgondolkozva Sherbrok. - És mit tud a halála körülményeiről?
- Öngyilkos lett - jelentettem ki. Egy kicsit elkeseredtem szeretett mesterem halálának említésétől, de ezt persze nem mutattam ki. Sherbrok csak méretes fejét ingatta.
- Alapos a gyanúm, hogy Zöld Bab mester gyilkosság áldozata lett - jelentette ki aztán. - Beljebb mehetnék esetleg? - kérdezte.
Persze rácsaptam az ajtót.

A béna humanoidok

A hülye humanoid pár napja még visszavágyódott a kiképzésre, most meg bezzeg nyafog, hogy korán kell kelnie, és blablabla. Aki humanoid, az így járt, nekem pedig kijárt az alvás.

Zöldség-felsőbbrendűség! - Répa