...legalábbis így lehetne a legjobban definiálni azt, ami a kapuban állva fogadott, mikor olyan kedvesen kinyitottam neki.
- Mi ez? - üvöltöttem hátra Eperkének, aki aztán mellém sasszézott, kedvesen köszönt az idegennek, még kacsót is fogott vele. - Eperke, te ismered ezt a szerencsétlent?
- Persze - bólintott Eperke pirospozsgás pofijával. - Sherbrok, mutatkozz csak be neki! - biccentett a zöld vacak felé. Tényleg, így már egészen hasonlított a brokkolira, csak az idétlen kabáttól, és kalaptól, amit viselt, ez elsőre nem volt egészen nyilvánvaló.
- Tarló Répa? - kérdezte a Zöld felém fordulva.
- Répa, keresnek - szóltam Eperkének, biztos ami biztos-alapon.
- Tudom, hogy maga Tarló Répa - jegyezte meg szárazon a zöldség. Csalódottan sóhajtottam. - Szeretnék egy pár kérdést feltenni - folytatta. - Ön közeli kapcsolatot ápolt Zöld Bab mesterrel, igaz?
- A legjobb tanítványa voltam - húztam ki magamat.
- Igen... - motyogta elgondolkozva Sherbrok. - És mit tud a halála körülményeiről?
- Öngyilkos lett - jelentettem ki. Egy kicsit elkeseredtem szeretett mesterem halálának említésétől, de ezt persze nem mutattam ki. Sherbrok csak méretes fejét ingatta.
- Alapos a gyanúm, hogy Zöld Bab mester gyilkosság áldozata lett - jelentette ki aztán. - Beljebb mehetnék esetleg? - kérdezte.
Persze rácsaptam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése