A humanoidok mozgóképszínházba mentek (legalábbis fejeseim szerint a 'mozi' ennek a rövidítése), ez a primitív szórakozási forma, erősen tudatmanipuláló hatású, a humanoidok azért szeretik, mert ez kirántja őket sanyarú életük sötét valóságából. Mondjuk megértem.
Még mindig sokat gondolok az invázióra, és rátok, Zöldségtársaim. A hazánkra, Hagymagyarországra, ahogyan lobogója alatt egyesül nemzetünk, és a himnuszunkra, amely olyan erőteljes, olyan intenzív, olyan csodálatos, hogy még a gondolatába is belebizsereg a gyökértörzsem. Talán csak elmém festi meg a gyönyörűséges emlékképeket, hogy még szebbek legyenek, de az biztos, hogy minden eddiginél jobban vágyódom haza. A zöldségek áldott földjén minden csillag fényesebben ragyog. Nincsenek primitív humanoidok, akik ostobaságukkal csak összekuszálják a szálakat, nincs lanyha dög a sarokban, nincsen idegesítő identitászavaros békeaktivista eper a nyakamon, csak Hagymagyarország tiszta, becsületes polgárai, akikkel a munkának, és szeretett országunknak élünk.
Itt mindenkinél értelmesebbnek és tökéletesebbnek érzem magam, ami persze így is van, de a zöldségek között, Tiköztetek valahogy minden olyan békés volt, gyönyörű és természetes. Amikor elkezdtem humanoidológiát tanulni, még nem is sejtettem, hogy ilyen vészesen primitív, bugyuta és értelmetlen lények tanulmányozásába fogok, és bár tanulmányaim minden percét élveztem, hiszen arról tanulhattam, amit a legjobban szeretek; a pusztításról, néha-néha elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha más pályát választok.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok elégedett azzal, amit elértem, hiszen dr. Tarló Répa vagyok, a zöldséginvázió vezére, és büszke is vagyok erre a címre, büszke vagyok minden átélt pillanatra, büszke vagyok arra, amiért ennyit dolgoztam, és büszke vagyok minden leírt szóra is.
De a hazámba vágyódom, az enyéim közé.
És borzolja az idegeimet ez a Szövetség-dolog is, mert néha úgy érzem, csak szórakoznak velem, és rángatnak össze-vissza, amikor egy globális megmozdulás szervezője vagyok az Ég szerelmére is! Néha zavar, hogy itt nem tisztelnek annyira, mint ahogyan az kijárna nekem. Én márpedig igenis egy tisztelendő személy vagyok, egy fantasztikus zöldség, és sokkal többet érek, mint ezek a nyomik! Pff, pedig én sokkal jobb vagyok náluk.
MINDENKINÉL!
Répa a legjobb! - Répa
Oké, titeket is csipázlak, csak egy kicsit kiborultam, ugye megértitek, Zöldségtársaim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése