Eperke tényleg komolyan gondolta ezt a "Répa megjavítása"-projektet. Erre igazán csak akkor jöttem rá, amikor kora reggel - a szörnyes akció után ráadásul -arra keltem legszebb álmaimból (értsd: se Eperke, se Szőrmók, se humanoidok nem szerepeltek benne), hogy Eperke teljes pirospozsgás valójában tornyosodik felém. Miután abbahagytam a visítást, elmagyarázta, hogy a mai napot arra fogjuk szánni, hogy megtanuljam végre, mi a jó, és mi a rossz, mert szerinte én ezt nem tudom. Jeleztem neki, hogy tudom, mi a jó. Jó az, ami nekem jól esik, mint a gyilkolás, mások kínzása, és a gonoszul nevetés, rossz az, ami másnak esik jól.
Eperke nem békült ki egészen a definícióimmal, csak szomorú fejet vágott, és elszavalta, hogy a humanoidokkal beszéltek már erről, és szerintük nem a helyes értékrendszer szerint élek. Ekkor a csúcsomra húztam a takarót, és reméltem, a hülye kis zöldség/gyümölcs jó gyorsan abbahagyja.
Most komolyan, egy olyan zöldség akarjon megtanítani arra, mi jó és mi nem, aki valójában gyümölcs, csak zöldségnek képzeli magát?
A humanoidok szerint ez persze fantasztikus ötlet, és különben is; Eperke olyan jó hatással van rám. Szerintem ezeknek valami nagyon komoly baj van a fejével. Mindenesetre miután gyorsan lepattintottam Eperkét (bezártam a humanoid kölykök szekrényébe), a napom viszonylag kellemesen folytatódott; heverésztem, az invázióról gondolkodtam, és folytattam az Eperkeölő 1.1 tervezését is, már egész jól áll, alig várom, hogy megkapjam rá a szabadalmat, és végre kipróbálhassam.
Gyakran eszembe jut mesterem, Zöld Bab, és tudom, ha még élne, büszke lenne rám.
Zöldség-büszkeség! Zöldség-erő! - Répa
Nem a helyes értékrendszer szerint élek, na persze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése