Hazaérkezett az idősebb utód, és ez persze azt is jelentette, hogy a béna útjáról szóló még bénább beszámolóját kell hallgatnom. A humanoidok üveges tekintettel figyelik az elmosódott, gyenge fotográfiákat, amiket készített, és arról sopánkodnak, hogy de jó is lenne, ha ők is ott lettek volna. Megszemlélhették volna a béna épületeket, amit amúgy is láttak a képen, meg jelentéktelenebbeknek érezhették volna magukat, mint úgy általában véve a hatalmas kőtornyok mellett, és ez nekik valamiért jó.
Sosem fogom megérteni őket, de egyre távolabb és távolabb kerülök ennek még a reményétől is. Most mennek megint valahova máshova, mert hogy a nyár arra való, hogy kifújják magukat az egész éves semmittevés után, és a tűző napon, ahelyett, hogy szépen megdöglenének, víz partján koktélt szürcsölgetve elmélkedjenek a kis fene szerencsétlen életükön.
A hülye Eperkét is akarják vinni magukkal, mivel ő olyan 'cuki', meg olyan segítőkész, és a nyomi humanoid bőröndjét is segített kipakolni, és hú de fantasztikus. Engem persze nem akarnak magukkal vinni, mert szerintük én gonosz vagyok és utálatos. Na persze.
Nem is akarnék velük menni.
Nem adom fel! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése