Eperke a minap kijelentette, hogy "jó útra fog téríteni engem". Azt mondta, hogy megfigyelte az utóbbi időkben a viselkedésemet, és szerinte erőszakosabb vagyok, mint kéne. És hogy ha megtapasztalom, milyen jó dolog is jónak lenni, már másra sem fogok vágyni. Hát persze... Miután kiröhögtem, rávágta, hogy pedig ez így van, és meg fogom látni, milyen fantasztikus dolog is ha (és most szó szerint idézek tőle, hogy lássátok, milyen hülyeséget is mondott) "átjárja a gyökértörzsedet a jóság". Itt már annyira röhögtem, hogy lefordultam az asztalról, amire felmásztam előle.
Ekkor kijelentette, hogy márpedig ő hiszi, hogy bennem is lakozik jóság, és el is fogja érni, hogy kibújjon belőlem. Nem akartam mondani neki, hogy ha normális zöldség lenne, mint aminek képzeli magát, akkor nem lennének ilyen hülye gondolatai. A humanoidoknak bezzeg tetszett Eperke kezdeményezése, és azt mondják neki, magyarázza el nekem, hogy nem kell mindenkit lemészárolni ahhoz, hogy jól érezzem magamat.
Komolyan, úgy érzem, egy csomó hülyével vagyok itt összezárva! Szerintük miről szól az invázió, ha nem arról, hogy mindenkit lemészároljak, akit csak érek? Most jól el is rejtettem a terveimet Eperke-elől, nehogy megtalálja, és elkezdje a szokásos szövegelését arról, hogy ez "mennyire erőszakos", meg ilyen hülyeségeket kérdezzen, hogy "Nem fog ez fájni a humanoidoknak?", és amikor rávágom, hogy ez a lényeg, sírva elmeneküljön a sarokba, és szomorúan meredjen maga elé. Félreértés ne essék, élvezem, hogy megbánthatom Eperkét, de komolyan idegesít a folyamatos körülményeskedése. Ó, és egyúttal elkezdtem dolgozni az Eperkeölő 1.1. prototípusán, ez egy speciálisan Eperke likvidálására kifejlesztett eszköz lesz. Tulajdonképpen bánom, hogy erre pazarolom az energiáimat, amikor a humanoidok eltávolításán kéne dolgoznom, de a szükség törvényt bont (régi kedvenc mesterem, Zöld Bab is mindig ezt mondta). És be kell vallanom, furcsán jólesik elképzelni, hogy likvidálom Eperkét.
Tényleg senkire nem számíthatok, mintha mindenki összeesküdött volna ellenem! Szőrmók szerint hallgatnom kellene Eperkére, ezt is csak azután nyögte ki, miután vagy egy fél órán át dobáltam kavicsokkal, hogy reagáljon végre. Pedig amikor a zöldség az ősellenségéhez (na jó, az egyik ősellenségéhez) megy véleményt kérni, azt jelzi, hogy tényleg a rostösszeroppanás szélén áll...
Jó, ezt nem úgy értem, hogy egy ilyen retek/eper-nyomi tényleg ki tudna készíteni, úgy értem, engem aztán kemény fából faragtak, nem török meg semmi esetre sem, de bosszant a folytonos pozitív energiáival, meg a hülye kedvességével.
Zöld Bab tanítóm azt mondaná, a legjobb az lenne, ha megpróbálnám hasznomra fordítani Eperke viselkedését úgy, hogy közben akár tudtán kívül is, de nekem kedvezzen. Most éppen egy ilyen praktikán töröm a fejemet. És ebből a szempontból a "kedvesség-leckéi", amikre szerinte (és a humanoidok szerint, akik most úgy érzik, mérvadó a véleményük) szükségem lesz, és később még én fogom meghálálni (ezt a hülyeséget!), esetleg valóban a hasznomra válhatnak, persze nem olyan értelemben, ahogyan ez a gyümölcs (ki kell mondani!) hiszi.
Ez energiát ad. Nem ilyen hülye eperkés energiát, hanem normálisat.
Köszönöm, Zöld Bab! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése