Sajnos rossz napok járnak errefelé... Az idősebb humanoid utódnak valamiért szüneteltetik a kiképzése, amikor megkérdeztem tőle, ez mit is takar pontosan, annyit válaszolt: "síszünet".
Persze nekem kapásból gyanús volt a dolog, ezért gyorsan utána is jártam mit is jelent a "sí" nevű eszköz... Úgy tűnik, több részből álló eszköz. Rendkívül összetett és komplikált a szerkezete. Először is adott két műanyag nyúlvány, amiket a humanoidok az alsó végtagjaikra erősítenek. Egyrészt a gyorsabb előrehaladást szolgálja, másrészt pedig mindennél gyorsabban el tud dönteni bármely az útjába akadó zöldséget... És igen, ennél e résznél akadt fel nekem is a szemem. Mintha ez a harcászati eszközt direkt nekünk tervezték volna! Vajon létezik, hogy a humanoidok ilyen tudatosan készültek a mi kis akciónkra? Görcsbe rándul a gyökértörzsem, hacsak arra gondolok, hogy a humanoidok egy lépéssel előttünk járhatnak... Hiszen az megengedhetetlen az akció szempontjából! Az a teljes kudarchoz vezethet...
Ennek a sí nevű eszköznek a másik tartozékáról nem is beszéltem még. Egy-egy műanyag bot, szúrós véggel, mintha direkt a támadó zöldségek felnyársalására találták volna ki! Ijesztő... És az is a tézisemben erősít meg, hogy most, pont most, a humanoid kiképző egységben szünetet adtak ki, hogy gyakorolni tudjanak ezen a fegyveren. Talán nem csak mi zöldségek, hanem az emberek is érzik a közelgő összecsapást?
Ráadásul az is gyanús volt, hogy az idősebb humanoid utód végig otthon volt ezalatt a "síszünet" alatt. Lehet, hogy őt szándékosan nem rendelték ki gyakorlatra, hogy a megfigyelésemmel foglalkozzon? Lehet, sőt, majdnem biztos...
Vajon mennyit tudnak a humanoidok?
Mindenesetre ez az idősebb humanoid utód gyanús nekem... Most is olyan szúrós tekintetet mereszt rám, ahogyan e sorokat gépelem... Sosem tudhatom, hogy nem jár-e egy lépéssel előttem. Úgy érzem, sosem vagyok biztonságban. Főleg most nem. A humanoid utód elvonult a vackába... Belegondolni se merek, hogy mire készülhet, csak nem a... Nem, az nem lehet.
Muszáj kivernem a negatív gondolataimat, az elvileg nem tesz jót a rostjaimnak. És a sérült katona csak akadály, használhatatlan. Ezért most megpróbálok szépen megnyugodni... Mondjuk nehéz, tudva, hogy az ellenség itt cirkál körülöttem...
Olyan, mintha hadifogságban lennék, csak éppen önkéntesen vetettem magamat az ellenség karjaiba. Ez pedig egyenlő az öngyilkossággal.
Lehet, hogy ezt teszem most éppen? Vagy lehet, hogy ez is része a tervnek? Lehet, hogy anélkül, hogy felfogtam volna, hogy milyen veszélyekkel jár, önként belementem a saját vesztembe? Ki tudja, milyen haderő lehet a humanoidok birtokában.
De mégis, ahogy végignézek a bugyuta ábrázatukon, az idétlen ruházatukon, és ahogyan kifigyelem a primitív szokásaikat... Úgy érzem, van remény!
Ekkor újabb terv fogant meg a fejemben... Lehetséges, hogy nem csak bosszút állunk a zöldségtársainkért, de még talán el is foglalhatjuk a humanoidokat? Milyen szép is lenne átvenni az uralmat az emberiség fölött... És érzem, hogy sikerülhet is.
Ti is érzitek, Zöldségtársak? - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése