A humanoidok hozzánk hasonlóan apró közösségekbe szerveződve élik életüket, az úgynevezett családokban. Egy ilyen kolóniába kerültem én bele. Vendéglátóm egyben az ellenségem is, és nem tudom, mikor válik árulóvá. Érdekeink egyelőre közösek: nem meghalni a másik keze által. Még három emberrel, a férjével (ellenkező nemű humanoid partnert illetik ezzel a szóval), és két humanoid utóddal él együtt.
Egyelőre nem sikerült teljesen bizalmukba férkőzöm, amit egy halálos fenyegetés után annyira nem is csodálok. Szóval a terv "beilleszkedés a humanoid kolóniába" című részét félkésznek veszem. Mindenesetre van lakhelyem, és némi visítozás és egy rendkívül kellemetlen konyhakéses incidens után úgy tűnik, legalább elhiszik, hogy valóban létezem (Hogy én egy gombától kapott hallucináció lennék? Ismerek egy-két gombát, jobb arcok, mint ők!), és egyelőre megtűrnek maguk között. De persze egy igazi éber harcos egy pillanatra sem csukja le teljesen a szemét. Nem engedhetem meg, hogy véget vessenek a küldetésemnek. Vajon jó ötlet volt őket beavatni a tervbe? Nem tehettem mást, máskülönben az egyikük beledobott volna a most készülő vadasba (El sem merem magyarázni, hogyan készül ez a gusztustalan étel. - Vajon tudják, hogy a hányásunk néz ki így?).
Amikor végre elmentek hazulról, felfedező útra indultam. Minden helyiségnek külön funkciója van, de a fegyvertermet jól elrejtették, nem is találtam meg. Viszont találtam egy fiókot, tele késekkel. Természetesen azonnal elkoboztam minden fellelhető fegyvert, és gyorsan eltüntettem őket. Egyenlő esélyekkel kell hogy szembeszálljunk, ha arra kerül sor! Nem tudtam, biztonságos-e velük maradni, vagy épp most mentek el bejelenteni a honvédségnek, mire is készülök én a bázishelyükön. Mielőtt indultak, direkt rákérdeztem, mire vendéglátóm gúnyosan felelt: "Minek? Hogy bevigyenek a sárga házba?"
Vajon mi lehet ez a titokzatos sárga ház? Hadi bázis? Titkos kiképző tábor? Mindenesetre a neve sejtelmesen cseng... Félek. Nem hangzott túl meggyőzően az említése. Csak egy dolog motivál arra, hogy ezt a terrort végigszenvedjem, és ez az ok ti vagytok, zöldségtársaim! A Ti biztonságotok érdekében álltam az invázió élére, és tudjátok, ha egyszer valamibe belekezdek, akkor azt nem szeretném abbahagyni... Ha kell a végsőkig megküzdök az igazamért!
Most a társaim járnak a fejemben, akiket tegnap otthagytam a zöldségesnél. Tudtam, hogy fölösleges mártírkodni, de valahogy mégis... Meg akartam menteni őket! Vajon most hol lehetnek? Élnek még? Vagy már berakták őket is egy ilyen borzalmas üstbe, mint amilyen itt áll mellettem (Kiráz a hideg tőle! Vajon észreveszik, ha eltüntetem?), és... Bele se merek gondolni.
Nem szabad Répa. Nem szabad Répa.
Folyton ezt mondogatom magamban. És itt a kérdés, ami már szerény személyemre vonatkozik: Mi lesz velem, ha feladnak, és bevisznek? Mi lesz, ha vallatóra fognak? Mi lesz, ha mi, zöldségek húzzuk a rövidebbet? Épp ezért Zöldségtársaim, azt mondom, álljunk ki magunkért! Csatlakozzatok az invázióhoz, és álljunk bosszút az embereken! Mindannyiunkért...
Zöldségek, egyesüljetek! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése