Jó hír! Egyelőre még minden békésnek tűnik. Kényelmesen berendezkedtem. Lett egy saját lakrészem. Egy régi ágy, amiben a humanoid utódok egy őket mintázó kisebb babát raktak még régen. Műanyagból van, meg hát nem a legkényelmesebb, de azt mondták, ez a műanyag humanoid figurának (ők babának hívják), ez - idézem - "Tök mindegy". Bizony! Nem csak bizarr műanyag másaikat bálványozzák, de még szlengszónak is használják némelyik zöldség nevét! Bizarr egy figurák ezek...
Vajon van olyan szleng is, hogy "Ez répa."? Azért bevallom, egy kicsit hízelgő lenne...
Ja, meg még kaptam olvasólámpát, és egy kis bilit. Ennek kapcsán kiderült egy vicces dolog: ők a mi végtermékünket "répalének" hívják, sőt, még forgalmazzák is! Ez borzalmas, de azért nem bírok nem mosolyogni a gondolaton, hogy a sok bamba humanoid literszámra vedeli, és fogalma sincs, mit is iszik valójában...
Azt ígértem, most a kultúrájukról fogok egy pár jegyzetet megosztani veletek. Egyedül maradtam tehát, és mivel a terepszemlét már meglehetősen alaposan elvégeztem, ezért megnéztem, mivel is szórakoztatják magukat ezek, amikor éppen nem a titkos bázisaikon értekeznek. A leggyakrabban egy bizonyos T.V. (Nem derült, ki, minek a rövidítése lehet, de pár ember odahaza már rajta van) nevű szerkezetet vesznek igénybe a szórakoztatáshoz. Lényege rendkívül egyszerű: mindenféle színes, jópofa vizuális ingereket sugároznak ez emberi agy felé, ő pedig leül elé, és nézi. Sejtem, ezeknek van egyfajta bizonyos tudatalatti manipulatív hatása, viszont a kódrendszert pontosan még nem sikerült feltörnöm.
Kellemesen elszórakoztam a tudatmódosító műsorokon, részben, hogy megfigyeljem, rám milyen hatással vannak, részben pedig... Hát, szóval nem minden nap lát a zöldség két egymást elagyabugyáló humanoidot, és bár sejtettem, ez egy fajta kódolt hadi kiképzés lehet, hát... Nos, elszórakoztam rajta.
Utána hazajöttek humanoidék (Még mindig erősen gyanúsak! Milyen sunyin nézett rám az idősebb humanoid utód!), és vendéglátóm átkapcsolt a legszörnyűbb csatornára, amit valaha láttam.
Egy kövér, szőke humanoid vigyorgott a képernyőn, alatta kellemes gitárzene szólt... De amit csinált, az borzalmas volt. Már rögtön az eleje nem tetszett:
"Most megmutatom, mi mindent lehet kezdeni a saját kertünkben megtermelt zöldségekkel" - mondta, majd pedig ismét gitárzene, és álszent mosoly. A következő snittben még borzalmasabb képkockák követték egymást: a humanoid széles mosollyal kiment a kertbe, és elkezdte kínozni a fajtársaimat! Mindemellett vidám, mosolygós pofi.
- Nem bírom ezt a fószert... - mormogtam magamban.
- Ő Jamie Oliver. - világosított fel az egyik humanoid utód. - Anya kedvence.
Vendéglátóm bűntudattal nézett rám. Én csak morogtam egyet, a nap hátralévő részét pedig magamba roskadva töltöttem a kis lakrészemen. Még mindig nem hiszem el... Nem hiszem el, amit láttam!
Miután kimentem, a humanoid utódok keresztkérdésekkel zaklattak. Igyekeztem, hogy ne szóljam el magam, tudtam, mire megy ki a dolog: Szupertitkos információkat akarnak kiszedni belőlem! De én nem török meg. Még ha kínoznak, ahogyan az a Jamie Oliver tette, akkor sem!
- Miért, ti mit szoktatok nézni? - kérdezte az ifjabb humanoid utód.
- Hogyhogy mit! - kérdeztem felháborodva. - Amit minden normális élőlény ezen a planétán! Természetesen mi is ismerjük némelyik filmeteket. A Texasi láncfűrészes című alkotást például minden karácsonykor leadják odahaza... Na de ilyen perverz baromságokat sugározni főműsoridőben!
- Nálatok is van karácsony? - ezen még jobban megsértődtem.
- Hogyhogy nálunk IS? Ti loptátok el tőlünk a karácsony ötletét!
Ezek után már nem volt kedvem beszélni velük. Visszamentem a lakhelyemre, és tovább sajnáltam magamat. De megnyugtat a tudat, hogy egyszer véget érhet ennek a Jamie Olivernek (Egy életre megjegyeztem ezt a nevet!) a rémuralma. Amikor mi zöldségek összefogunk.
Le a zöldséggyilkos műsorokkal! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése