Ez a hülye Szőrmók már megint provokált! A humanoidok épp hogy kitették a lábukat az ajtón, és én indultam kifelé, egyszer csak megéreztem Szőrmók jeges tekintetét magamon. Óvatosan megfordultam, és farkasszemet néztem azzal a rettenetes állattal.
- Hé, Répa! - szólt nekem. Én nem igazán akartam tudomást venni a létezéséről, de hát sajnos nem én döntök efelől. Legszívesebben behajítanám ezt az állatot négy-öt feldühödött zeller közé, hogy intézzék el egymás között. De nincs mit tenni... Sajnos a küldetésemnek ugyanúgy része lett az, hogy vele kell itt lennem, mint ahogyan az része volt, hogy itt kell lennem.
- Mit akarsz? - válaszoltam kellően élesen. Büszke voltam magamra. Szőrmók persze nem látszott meginogni. Természetesen sokéves tapasztalataim során megjegyeztem, hogy az arc és a gondolatok nem mindig állnak összhangban.
- Ha azt hiszed, hogy kisajátíthatod magadnak a humanoidok területét, tévedsz. - közölte nyersen. Én olyan megvetően tekintettem rá, amilyen megvetően csak tudtam.
- Ha azt hiszed, figyelembe veszem, amit mondasz, tévedsz. - vágtam vissza. Aztán nyersen, ahogyan azt kell, helyben hagytam. Hadd főjön a saját levében! Mint ahogyan szerencsétlen zöldségtársaimmal teszik... Mindig elérzékenyülök, hacsak erre gondolok. de azt hiszem, itt az érzékenységnek nincs helye. Kőkemény hadi stratégia, amiről itt szó van.
És ahhoz hűen, hogy még mindig a küldetésem a fő cél, elkezdtem toborozni a sereget. Igen, a sereget, amivel majd a humanoidok ellen vonulunk. Valahányszor erre gondolok, mindig elönt a győzelem érzése... És ez az érzés remek!
Először is értesíteni akartam egy nagyon kedves, régi barátomat. Megkérdeztem hát az egyik humanoid utódot, hogy itt, az ő hazájukban hogyan is szokás megkeresni valakit.
"Ott a Facebook" - vetette oda. Én először nem nagyon értettem, mit akar. Aztán megmutatta nekem...
Meg kell mondjam, zseniális! A humanoidok kreáltak maguknak egy internetes nyilvántartást, amibe bárkit beütsz, percek alatt személyes információkat tudhatsz meg róla, és még zaklathatod is! Azt hiszem, ennél fantasztikusabbat nem is lehet kitalálni! Mondanom sem kell, el voltam ragadtatva. Csak beütöttük a barátom nevét, és máris kiadta őt, az összes róla fellelhető fényképet, hobbijait, kedvenc együttesét, meg néhány vicces kis szösszenetet, amit az elmúlt napokban olvasgathatott. Gondolom, hogy a perverz humanoidok milyen kellemesen elböngészgethetnek ezek között... És persze az e-mail címét is megtaláltam, ezért tudtam neki üzenetet küldeni. Összességében örült a lelkem, mert végre úgy éreztem, előre lépés történt.
Utána teljesen boldogan másztam vissza a kis vackomba.
Szőrmók végig megvetően nézett. Egyszer írtam már, mennyire félelmetes is ez a dög. Tehát csak magamat tudom ismételni. Ma rémálmomban is ő kísértett! Azt álmodtam, hogy benne vagyok egy nagy leveses fazékban, és egyszer csak a sötétségben meglátom ezt a félelmetes szempárt. Aztán egyre közelebbről és közelebbről látom a nyulat felém közeledni, egyre inkább sarokba szorítva érzem magam, és akkor... Akkor ébredtem fel. És rögtön megláttam, hogy engem bámul. Nem lehet, hogy kezdek egy kicsit paranoiás lenni?
Remegve, de nem letörten - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése