Tavasz, zöldségszezon, de jó nekem...

Itt tartózkodásom alatt úgy tűnik, lassacskán eljutottam arra a szintre, hogy végtelenül le tud nyűgözni a humanoidok szimpla primitívsége.
Most éppen örvendeznek (nem szó szoros értelmében, annyira azért nem idióták, hogy tapsikolva egymás karjaiba omolva sírjanak örömükben - bár még a legmelegebb évszakuk (ún. "nyár") még hátra van...), mert hogy "itt a tavasz", és akkor nem lesz ilyen zord az időjárás, és kimehetnek az utcákra közösségi tevékenységet végezni anélkül, hogy lefagynának a végtagjaik. És ami még nagyszerűbb, hogy ilyenkor a "természet" (azaz az őket körülvevő növényzet azon része, amit nem pusztítanak ki) megélénkül, és előbújnak a "kismadarak" (hihetetlen, milyen szavakat képesek használni ezek a humanoidok), és "csiripelni" kezdenek. A humanoid vendéglátóm szerint ez jó. Nem tudom, szerintem az a jó, ha sikerül kiirtani egy teljes bölénycsordát. De ők tudják.
Ó, és a legjobb csak most következik! A humanoidok kitalálták, hogy mindjárt itt a "zöldségszezon", és ennek jegyében ők is termeszteni fognak. Mondanom sem kell, igen erősen megbotránkoztam ezen kijelentésükön. Nem, hogy engem nem bírnak normálisan eltartani, hanem még további palántákat is nevelni akarnak?! Nevetséges. Mindenesetre beszereztek "csíráztató edényt" meg sok-sok magot, még ránézni is rossz. Most meg felöntötték vízzel, és várják, hogy életre keljenek szerencsétlenek. Persze ösztönösen szorítani kezdtem a kis magoknak, hogy még ezeknek az idiótáknak a keze alatt is sikerüljön, mert hát... Azért kinek nem lágyul meg a szíve pár mag láttán?
Mindegy, erről ne is beszéljünk inkább. Még a végén ellágyulok itt.
Mindenesetre a humanoidok kint róják a kilométereket, többször lecsekkoltam, hogy nem kiképzésen vannak-e, vagy nem éppen besúgni mennek, de úgy tűnik, kétségkívül egyszerűbbek, mint gondoltam: úgy tűnik, a humanoidok valóban a "természetet" mennek megcsodálni. Ezek hülyék...
Azt meg még kevésbé értem, hogy ha egy répát, egy céklát vagy egy káposztát képesek felfalni, elpusztítani, kiszárítani, és ne is soroljam, akkor mi nyűgözi le őket egy fűcsomó látványában annyira, hogy amíg minket kétségkívül mostoha körülmények között, meg merem kockáztatni, terrorban tartanak, addig a nálunk sokkal alábbvaló és ocsmányabb teremtményeket (emlékezzünk csak a Bokor-háborúkra, amikor leigáztuk a Cserjeszinti Birodalmat - mind tanultunk róla a Magnáziumban) kimennek "megcsodálni", mondván, "Ó de gyönyörűek".
Ez is csak a humanoidok ferde és elkorcsosult esztétikai értékrendjét tükrözi.

Kellemes "tavaszt" mindenkinek!

Csak vicceltem, már alig várom, hogy rajtaüthessünk a humanoidokon, és soha többé ne kelljen hallanom ezt a szót! - Répa