Az egyik legszembeötlőbb megfigyelés, ami a humanoidok évének jelen szakaszában a jelenlegi viszontagságokat figyelembe véve tehetünk, az az, hogy a közhangulatra jelentős befolyással van az időjárás. Megkérdeztem humanoid vendéglátómat, aki elkeseredetten ült, és bámulta az ablakból az ismét felbukkanó fagyott formában lehulló csapadékot, amint elfedi a természetet, ami megújulásának annyira örült pár hete... Ennek egy kicsit örülök, mert hát szeretem látni, ahogy egy humanoidból (vagy bármilyen más élőlényből, de különösen humanoidból) kifogy a maradék optimizmus is, míg végül az elfehéredett belső kertet szomorú bociszemekkel bámuló, reményvesztett, keserű élőlény nem lesz belőle. Persze egy kicsit lehet, hogy túldramatizálom, de azt hiszem, nagyjából értitek, mire akarok kilyukadni. A humanoid faj a tökéletes ellenség! Főleg, ha rossz az időjárás. Vendéglátóm viszont kiábrándított. Vannak, akik élvezik az elnyúlt hideget. Ugyanis elvileg többféle humanoid is létezik. Elvileg. És itt jön képbe az általános humanoidológia egy következő tétele: a humanoidok fő típusai. Mivel ezzel még a humanoidok sincsenek teljesen tisztában (mondjuk mivel vannak?), ezért ez a téma már-már igazán magas iskolája a humanoidológiának, de ugye ahogyan nagyon bölcs zöldségek mondották egyszer: Ismerd meg az ellenfeledet, hogy le tudd győzni.
No tehát, finoman be is vezetném a témát. Először is ismerkedjünk meg hivatalos álláspontunkkal a humanoid fajjal kapcsolatosan. Ehhez egy kiváló tudósunk, Saláta Ádám leghíresebb művéből, a Bevezetés a humanoidológiá-ból idéznék:
"...Tehát felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e definiálni a zöldségtársadalom hivatalos álláspontját egy ilyen visszamaradott, ámbár veszélyes fajjal szemben? Természetesen igen. A zöldségek hivatalos álláspontja pedig általam megfogalmazva így hangzik:
A humanoid primitív, visszamaradott faj, egyértelműen alábbvaló a zöldségekkel szemben, ugyanakkor veszélyforrást is jelenthet, mivel a primitívségéből származó nyers, fékezhetetlen agresszió fajtársaink elleni brutális bűncselekmények elkövetésének sorozatára kényszeríti.
Éppen ezért a humanoidológia legnehezebb eleme, hogy egészen közel kell merészkednünk hozzájuk, egyenesen be a kis fenevadak otthonába, hogy információt gyűjthessünk róluk."
Annyira közel még nem sikerült egy tudódnak sem merészkednie a humanoidokhoz, hogy egészen pontos információkat szerezzünk róluk. Ráadásul a humanoid magának is rejtély (meg kell jegyeznem, ez a mozzanat is igen érdekes lenne számunkra, ha nem lennénk tisztában vele, hogy igen - ezek a humanoidok valóban ennyire ostobák), külön kutatóik vannak, akik önnön feltérképezésükkel foglalkoznak. Ezek alapján a humanoidokat többféle nagy csoportba osztották, ezek közül most csak egyet, talán a legismertebbet fogom felhozni.
Ugyanis tudniillik, a humanoid minden ostobasága mellett még azt is képzeli, hogy érző lény. Leginkább olyan formában, miszerint ő az egyedüli érző lény széles e világon...
Többek között megkülönböztethetünk "nyitott" és "zárkózott" humanoidokat.
Leegyszerűsítve: a nyitott humanoid kint rohangál a csatatéren, míg a zárkózott inkább meglapul a lövészárokban. - Őszintén szólva nekem annak idején a humanoidológia-professzorom ezzel a szemléletes példával magyarázta el a kettő közötti különbséget.
Tehát némelyik humanoid kedveli a többi humanoid társaságát (őszintén nem értem, miért), míg mások nem annyira. Ebben legalább egyetérthetnénk velük, annyi különbséggel, hogy viszont a maga társaságát preferálja. Tehát egészen őszintén egyik humanoid sem jobb a másiknál, de ők azt hiszik.
Aztán vannak igen egyértelműen megfigyelhető személyiségjegyeik, mint például, hogy az egyik humanoid ingerlékenyebb a másiknál (ez a harctéren még jól jöhet nekik, ki kéne találni egy logaritmust, ami alapján megállapíthatjuk, milyen humanoidok esetében igaz ez), vagy éppen jobb kedélyűek (például nem lombozódnak le egy kis havazástól), esetleg szeretnek ártani társaiknak (ezt abszolút megértem!), vagy épp ellenkezőleg, örömüket lelik az ún. 'karitatív' tevékenységekben. Esetleg néha.néha mindkettő. Szerethetik magukat (legalább egy valaki szereti - Nyehehehehe), vagy éppen lehetnek önértékelési problémáik (ha én humanoid lennék, én is minden nap a sarokban gubbasztva sírnék), és még sorolhatnám, ugyanis ha másban nem, hát a maguk megfigyelésére, sajnálására, és észrevételeik hülye szavakba öntésére igencsak jók.
Elvileg a négy humanoid, akik között lakom, se mind egyforma, de én nem igazán vettem észre a kor-, vagy nembeli különbségeken kívül bármi mást is... Pedig igencsak jó megfigyelő vagyok. A harctéren edzett tekintetem még a legapróbb porszemet is képes meglelni a szénakazalban pillanatok alatt, és ösztönösen megérzem periférikus látásom segítségével, ha az ellenség a hátam mögött lakozik. Ilyenkor egy pillanat műve, ahogyan megfordulok, és szétcsapok közöttük...
Na mindegy, erre mindig is nagyon büszke voltam, de nem lényeges.
Na jó, nem annyira lényeges.
Na jó, talán lényeges.
Na jó, talán igencsak lényeges.
Na jó, ami azt illeti, az az igazság, hogy ezt az egész bejegyzést csak azért írtam, hogy elmondhassam, hogy olyan a megfigyelőképességem, ami még zöldségek között is ritka.
Ráadásul igen gyorsan reagálok.
És igencsak erős a jobb horgom.
És egy rúgással le tudok teríteni három háromszor akkora cukkinit, mint amekkora én vagyok.
Pedig a cukkinik igencsak kigyúrtak.
De én sem vagyok ám híján fizikai erőmnek, azt meg kell jegyeznem! Egyrészt, hogy ha akarok, úgy suhanok el, mint a villám az ellenfél kezei között. És hatalmasakat ugrok. és ha mindez nem lenne elég, kiváló hadi stratéga is vagyok. Meg részt vettem egy tanfolyamon is, ami hadi stratégiákról szólt, és én voltam az egyetlen az évfolyamból, aki jelesre vizsgázott.
Azonkívül határtalanul intelligens vagyok, jó küllemű (valljuk be), még az átlag répáknál is sokkal sárgább, olyan szép, hogy azt szavakkal ki nem lehet fejezni... De tényleg nem. Még a humanoidoknál is van tükör, néha, amikor elmennek, akkor csak állok ott, és gyönyörködöm magamban. Egyszerűen olyan szép vagyok. Hetyke csúcsom mint győzelmi zászló magasodik az ég felé...
Nem tudok betelni a látványommal.
Én vagyok a legszebb zöldség a világon.
Én vagyok a legszebb élőlény a világon.
És említettem már, milyen nagyszerű a terv, amit kifundáltam? Mondjuk egy ilyen csúcstól mi más lenne elvárható...
És azt említettem már, hogy milyen csodálatosan néz ki a csúcsom, amikor a nap halovány sugaraival beragyogja, vagy amikor erőteljesen átsüt rajta, és érzem, hogy egyesülve a fénnyel glóriát von körém?
Na, de visszatérve a humanoidokhoz: szerintem még hihetetlenül egoisták is. Úgy értem, nincs még egy olyan lény, ami úgy el lenne szállva magától, mint a humanoid. Valahogyan rögeszméjük, hogy bármit történik, arról ők tehetnek. Most a havazásért is egymást okolják... Ráadásul azt hiszik, hogy ők a legnagyszerűbb faj az univerzumban. Nem igazán értem őket... De komolyan.
Most mondjátok meg! Hogy lehet valaki ennyire önhitt? - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése