Halihó Zöldségtársak!
Örömmel szeretném bejelenteni, hogy az ifjú csírák megszöktetése, és Hagymagyarországra való szöktetése sikeresen megtörtént.
Hogy hogy is indult?
Nos, ahogyan azt már említettem, az akció kitűzött napja hétfőre esett, mivel a humanoidok időjárása nem csak ellenük, hanem ellenünk is fordult éppen ezért az is kétségesnek tűnt, hogy az akció az előre megtervezett időpontban egyáltalán le tud-e zajlani. Szerencsére még ha nem is napsütéses, de igen kellemes reggelre ébredtem. A humanoidok éppen elmenőfélben voltak, és a kis csírák izgatottan lapultak a rejtekhelyükön. Amikor a humanoidok elmentek, megkezdődött az akció. Az összes kis csíra kimászott a tálból, én pedig jó alaposan a lelkükre kötöttem, hogy mit csináljanak, és mit ne. Ugyan elvileg biztonságban voltunk, persze sosem lehet tudni, mikor jelenik meg egy nagy csapat felfegyverkezett humanoid. És akkor mindennek vége. Persze, ismerve a humanoidok prioritásait, erre kicsi az esély, ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy akár egy taktika is lehet, amit követnek. Nem szabad engedni, hogy behúzzanak a csőbe, mert a végén kiderülhet, hogy csak azért tettetik ilyen ostobának magukat, hogy egy óvatlan pillanatban meglepjenek... Mondjuk belenézek a szemükbe, és nem hiszem... No de ennek most nem itt van a helye, és rend a lelke mindennek, nemde? Tehát az ifjú csírák a formaságoknak megfelelő előkészítésben részesültek. Külön hasznunkra vált, hogy találtunk a humanoid bázison fából készült minifegyvereket, az ő elnevezésükkel élve "fogpiszkálókat". Mondanom sem kell, meglepett. Elfogott az érzés, hogy esetleg készülnek valamire. Lehet, hogy mini humanoidok seregét akarják ránk uszítani? Mondjuk ebben nem igazán értem a lényeget. De mindenesetre biztos voltam benne, hogy nagy valószínűséggel lekicsinyített emberek seregének tartanak fenn fegyvereket. Ráadásul azon a bázison, ahol az ellenséggel élnek szövetségben... Igencsak gyanakodni kezdtem, mindenesetre ellenérzéseimet elfojtva mégiscsak elvittem az egész dobozt, remélve, hogy saját fegyverüket majdan ellenük tudom felhasználni. (Lehet, hogy kémeknek szánják őket? Mármint a mini humanoidokat)
Mindenesetre az összes csíra felfegyverkezett, és készen álltunk az indulásra, előbb még kiírtam a blogra, hogy izgatott vagyok, és minden rendben zajlik, aztán pedig közösen vártunk a gépre. Szerencsére a munkatársak hamar megérkeztek, erőszakos közbelépésre nem volt szükség. A humanoidok valahol máshol tevékenykedtek. Ennek örültem.
A kis csírák libasorba rendeződve szálltak fel a gépre, én pedig egyenként búcsút intettem nekik.
Imádni valóak ezek a csöppségek. Még engem is meglágyítanak.
Hát nem furcsa?
Ami biztosan furcsa lesz, hogy többé nem fognak itt lenni velem. Igaz, nem tartott soká, amíg nálam laktak, mégis egészen a szívemhez nőttek... Ki érti ezt? Remélem, egyszer még találkozok velük. Mondjuk amikor már nagyobbak lesznek. Már akkor is látszott rajtuk, amikor a kis önvédelmi eszközeikkel viaskodtak, hogy gyönyörű sereg lenne belőlük. Én pedig már látom magamat az élén...
Milyen szép is lenne...
Zöldségek, nekünk is vannak ám fegyvereink, jól mondom? - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése