Azt hittem, majd az lesz a legnagyobb problémám, hogy ki kell, várjam, amíg a szerencsétlen humanoid kölykök végre elhúzzák a belüket a kiképzésre, és bár nem jellemző rám, hatalmasat tévedtem. Minden este kezdődött.
A fiatalabb kölyök korán lefeküdt aludni, mert holnap (azaz ma) megy erre a gólyatáborba, vagy mire, meg kell valljam, abszolút hidegen hagy, de lényeg a lényeg, korán nyugovóra tértek. Én persze tovább fennmaradtam, és haditerveket gyártottam. A hülye Eperke nyafogott, hogy zavarja a fény, és ő már aludni szeretne, de megdobtam egy vázával, szóval elhallgatott. Ekkor hangos kopogást hallottam a főkapun.
Ki lehet az az idióta - gondoltam magamban - aki ilyenkor zavar?
Lassan odabotorkáltam az ajtó elé, és óvatosan elhúztam. Tudtam, hogy engem keresnek, hiszen éjfél után csak én szoktam ébren lenni a bázison (puhányok), de az, hogy szemben találtam magamat Karfiol Karcsival, minden elképzelésemet felülmúlta. Talán boldognak kellett volna lennem, de az igazság az, hogy rögtön megláttam rajta, hogy mennyire zaklatott. És éreztem, hogy nem véletlenül van itt.
- Répa... - lihegte. Én óvatosan felemeltem a csúcsomat, és mélyen a szemeibe néztem. Csak ekkor láttam igazán, mennyire zaklatott. Hogy mennyire retteg valamitől. Valamitől, amiről nekem még csak sejtelmem sincs. - Tudnod kell, hogy sokkal több van a dolgok mögött, mint amit te hiszel... A Szövetségről... Tudnod kell a Szövetségről...
- Mit kell tudnom? - kérdeztem türelmetlenül.
- Tudnod kell, hogy - lihegte Karcsi. Kezdett nagyon felmenni bennem a pumpa. - Nem az, aminek látszik... Semmi sem az, aminek látszik...
- Kösz a tippet, nagyokos - morogtam. Ekkor érkeztek meg a cukkinik. Három volt belőlük, egyik kigyúrtabb, mint a másik. Tudtam, kik ők, láttam már őket. Imádott kormányunk emberei. Egyszerűen megfogták, és elrángatták Karcsit, olyan gyorsan, hogy kettőt pislogni sem tudtam, pedig nekem aztán élesek a reflexeim, gondolom, tudjátok.
Én pedig álltam a kapuban, és a barátom hűlt helyét bámultam.
Aztán vállat vontam, és visszamásztam a vackomba. De akkor sem hagynak nyugodni az este történései, olyan kesze-kusza, és ijesztő ez az egész, olyan furcsa.
Vajon mit tudhatott Karcsi, és mit akart elmondani nekem a fölösleges bölcsességeken kívül? És miért volt olyan zaklatott? Üldözte valaki? Semmi nem értek.
Pedig nekem azért elég gyors felfogásom van, szóval...
Tudom, hogy sokszor írtam már, de azt hiszem, most tényleg szükségem lenne Zöld Babra.
Zöldségek, pusztulást a humanoidokra! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése