Nem, bizony, hogy nem csak mi. A humanoid városok állnak, vendéglátóim csak katasztrófaturistálkodni járnak ki. Árvíz van a humanoidok földjén, én pedig hátradőlve, a vackom kellemes melegéből szemlélve, ahogyan a kis homokzsákjaikkal próbálják megállítani, azon gondolkodom, hányan utálhatják még a humanoidokat. Jó sokan persze. Az egyik humanoid beleolvas az írásomba, és felmordul, hogy "Répa, hogy lehetsz ennyire kegyetlen?". Bevallom, én se tudom. A humanoid elparancsol a gép elől, hogy megnézze, hol és hogyan tudna segíteni. Milyen jópofa. Nekem eszembe se jutott, hogy segíteni is lehetne.
Zöldségek tengerét látom hömpölyögni a szemem előtt - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése