Búcsú Bélától

És elérkezett a nap, amit nem igazán vártam. ismételten egyedül kell szembenéznem a humanoidok mérhetetlen hülyeségével, ugyanis Béla sikeresen elvégezte a kiképzést, és éppen ideje, hogy gyakornoki mivoltából ő is igazi, teljes jogú zöldségkatonaként megkezdje a beépülést a humanoidoknál. El sem tudom mondani, mennyire fog hiányozni. Felbecsülhetetlen emlék marad, amikor apró kavicsokkal dobáltuk Szőrmókot, vagy amikor Szőrmók hátán lovagoltunk (persze Szőrmók tudta nélkül), vagy amikor relikviaként megszereztünk pár szál szőrt Szőrmóktól, amíg aludt, azóta is ott őrizzük a kis vackunkban. Egy szóval, vele teljesítettem ki a Szőrmók elleni hadjáratomat, és társam volt a bajban, olyan társ, akit - be kell vallanom - igazán szükségeltem az akció folyamán. Most, hogy elment, tátongó űrt érzek mindenütt. Hiába, azt hiszem, már el is felejtettem, milyen hülyék a humanoidok a gyakornokom nélkül. Tudom, hogy Béla sora jól alakul, és ennek örülök is, de valahogyan mégis hiányzik. Remélem, jól fog alakulni a sorsa, és még sokkal több humanoid életét keseríti meg!