Amióta Eperke beköltözött, azaz tegnap óta, a humanoidok teljesen felbolydultak. De abban a pozitív értelemben. Egyrészt, hogy az utódok szerint Eperke 'cuki'. (a 'cuki' a cukor szóból származó gejj humanoid szleng, jelentése 'édes', 'aranyos', 'imádnivaló', illetve az én olvasatomban; 'gusztustalan') Fel nem bírom fogni, hogy hogy lehet valami, ami csak arról bír prédikálni, hogy éljünk békességben, és szeressük a másikat, 'cuki'. A vendéglátóm szerint jó, hogy itt van Eperke, mert valaki (én jobb szeretem 'valaminek' hívni) végre ellensúlyozza azt a végtelen negatív energiát, ami belőlem árad. Ezt pedig képtelen vagyok értelmezni... Az miért lenne jó, hogy valaki a demagóg béke-dumájával keresztbe akar tenni nekem? Oké, nekik jó, mert így azt hiszik, újra nyeregben vannak, és nem fogjuk leigázni őket, de addig éljek is, ha kell, Eperke pirospozsgás arcocskáját rúgom szét elsőnek. Megjegyzem, szívesen tenném. Most éppen tévét néz a humanoidokkal, és úgy mosolyog, mint aki éppen jól végzi a dolgát. A humanoidok mindenféle hülyeséget kérdeznek tőle, Eperke pedig valódi idiótához mérten válaszolgat. Elmeséli, hogy fantasztikus gumókora volt (a humanoidok összenéznek, még az ő biológiai ismereteik is tartanak addig, hogy felismerjék, eperke nehezen volt gumó), ekkor elmagyarázza hogy ő retek, de valamiért mindig epernek nézik (Vajon miért?), a humanoidok megmosolyogják, és azt mondják, "Aranyos vagy, Eperke", mire a kis mittudoménmi visszamosolyog, és így együtt olyanok, mint egy nagy, idétlen, vigyorgó paca. Eperke elmagyarázza, hogy nem akar senkinek sem ártani az ittlétével, és abban akar segédkezni, hogy mindkét félnek a lehető legjobb legyen. Hát, nekem már a puszta jelenléte rossz, de ő ezt nyilván nem vette számításba. A humanoidok bólogatnak, és megköszönik Eperkének a munkáját. Szóhoz se jutok. Az én munkámat sohase köszönték meg! Pedig tudják, milyen nehéz leigázni őket?! És beépülni?! Hallatlan! De persze a hülye Eperke beköltözött egy napja, szövegelt egy keveset a baromságairól, és máris ő a kiskedvenc... Hihetetlen.
Szőrmókra nézek, aki elégedetten szemléli Eperkét, aztán a másik oldalára fordul, és alszik. Hirtelen úgy érzem, én vagyok az egyetlen normális a bázison, és bárcsak először érezném.
Zöldségek, ti ugye velem vagytok? Na ná, hogy velem vagytok! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése