Zöldségek! Sajnálom, hogy sokáig nem jelentkeztem, egyszerűen... Olyan nehéz leírni. gyakornok van nálam! Igen, tudom, ez elsőre furcsa, de most, hogy véget ért a kiképzés, a legtehetségesebbnek kikiáltott zöldség úgymond "megnyert" egy két hetes gyakornoki állást itt, a humanoidok bázisán. Ők persze mit sem tudnak róla (Mit tudnak azok?) így tehát hozzám került Karalá Béla, egy igen lelkes, és ha szabad ezt mondanom, ördögien gonosz zöldség, aki már alig várja, hogy élesben keseríthesse meg a humanoidok életét. Egészen pontosan tegnap érkezett meg hozzám, addig is ki sem látszottam a sok papírmunka alól, ugyanis még egy zöldséget regisztrálni igencsak kimerítő folyamat. De szerencsémre itt van, megérkezett, ép, egészséges, és a tettvágytól ég, már alig várom, hogy együtt gonoszkodhassunk.
Bemutattam Szőrmóknak is, aki igen vegyes érzelmekkel fogadta őt. Először azt hittem, füle botját se mozdítja majd, mikor megzörgettem a ketrecét, épp a szokásos reggeli-utáni-ebéd-előtti sziesztáját tartotta, amikor is igen nehéz kizökkenteni még a szokásosnál is tohonyább állapotából. Aztán amikor meghallotta Béla hangját, ráérősen megfordult, akarom mondani átgördült a hája tengerén, végigmérte, aztán visszafordult/visszagördült. Persze, Szőrmóktól nem is vártam volna többet.
Most éppen fegyver-tervezésre tanítom a gyakornokot. Igen tehetséges, és gyorsan tanul! Most épp egy gigantikus tömegpusztító fegyvert tervezünk így közösen, azt hiszem, remek csapatot alkotunk! Szőrmók kuckójából méreget minket, egy pillanatra sem veszi le a szemét Béláról. Ő ügyet sem vet rá, annyira elmerül a tervben. Olyan meghitt ez a jelenet, úgy örülök, hogy ő is utálja Szőrmókot!
És végre nem vagyok egyedül zöldség a házban. Nagyon hiányoztak már a honfitársaim. Rengeteget beszélgetünk a zöldségek felsőbbrendűségéről, a hadseregünkről és az invázióról. Annyira, de annyira klasszul érzem magamat! Remélem jönnek még többen is zöldségek, és csapunk együtt egy nagy bulit.
A legnehezebb dolog viszont az, hogy a humanoidok nem láthatják Bélát, stratégiai okokból legalábbis így döntöttünk. Ugyanott bújtatom, ahol annak idején elbújtattam a csírákat is, de szeretnék egy nagyobb, kényelmesebb búvóhelyet találni a gyakornokomnak. Amikor elmennek a humanoidok, fantasztikusan érezzük magunkat, de néha olyan, mintha tartanunk kéne tőlük, és ez így nem fair, mert mi vagyunk az erősebbek. A természet törvényei azt diktálnák, hogy mi dirigáljunk nekik, és bár előbb-utóbb így is lesz, most még várnunk kell. Várni kimerítő dolog, egészen belefáradok néha. De tudomásul kell vennem, hogy az invázió csak úgy fog szuperálni, ha türelmes leszek, és várok.
Zöldségek, legyetek türelmesek! - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése