Sherbrok azt mondta, szerinte a zöldségeknek joguk van kiállni az igazukért. Én néztem rá nagy szemekkel, de persze mi mást várhattam volna egy ilyen furakodó, nyilvánvalóan áruló zöld förmedvénytől.
Eperke csak bájosan pislogott, és lehetőség szerint kivonta magát a vitából. Szokás szerint én vagyok az egyetlen normális a bázison.
A humanoidok is hozzák a formájukat. Az idősebb humanoid utód pár hete még azért sajnálta magát, mert valami hímnemű egyed megbántotta/ő bántotta meg a hímnemű egyedet/senki nem bántott meg senkit, csak úgy alakult/a hímnemű egyed nem is hímnemű, meg különben is... Nem igazán érdekelnek a problémái, de azért elmesélte. Aztán pedig megérkezett a német idegenlégiós, és persze vele voltak elfoglalva, mert a Répa ugye senkit nem érdekel... Remek.
A másik humanoid kölök pedig valami számonkérésre készül, nem is tudom, miért erőltetik a humanoidok ezt a "Hű, de bivalyerős kiképzésünk van"-dolgot, amikor egy darab szalámi okosabb náluk, és ez sértés a szalámira nézve. A szalámi finom, szaftos, ízletes és egészséges... Hú, de rég ettem már szalámit... Pedig láttam valamikor a humanoidok hűtőjében.
Na mindegy, részletkérdés. Amikor megkaptuk a híreket, Sherbrok (aki természetesen "nyomozás" címén befészkelte magát hozzánk), Eperke, és én éppen a humanoid tévét néztük, valami szerencsétlen humanoid nyomorúságos bázisát újították föl még nyomorúságosabbá, amitől ő könnyekig meghatódott, és sikoltozni kezdett, meg ugrálni. Eperke szerint örül, hogy örül a humanoid is, szerintem meg Eperke egy szerencsétlen. Sherbrok csak azt a fura zöld izét vakargatta a feje tetején, én meg nem is igazán figyeltem, csak ezt a két momentumot kaptam el, mert azon gondolkodtam, hogy Szőrmók miért nincsen a ketrecében, vagy tudom is én, hogy hívják a humanoidok azt a vackot, amiben Szőrmók szánalmas életét éli.
Aztán választ kaptam. A rühes vadállat beállított, és már a zilált szőréből meg tudtam állapítani, hogy valami baj van.
- Van itt valami, amit fontos lenne tudnotok - lihegte Szőrmók. - Hagymagyarországon áldatlan állapotok uralkodnak. Lázadás tört ki, zöldségek tízezrei vonultak utcára. Köztársaságot akarnak, és elűzni a zöldségkirályt.
Amikor először hallottam, felfogni se bírtam. Azt hittem, egy olyan államban élek, ahol minden tökéletes, és mindenki mindenben egyetért, erre itt van ez. Majdnem olyan gázok vagyunk, mint a humanoidok.
Na jó, persze csak majdnem, meg nem is igazán gondoltam komolyan, de Zöldségtársaim, dühös vagyok, piszkosul dühös!
Még Eperke dobálása sem segített megnyugodnom, pedig normál esetben az mindig jobb kedvre derít.
Azt fontolgatom, hogy feladom a küldetést, és visszautazok Hagymagyarországra.
Hagymagyarország, mi lesz így veled? - Répa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése