Nos, hogy miért is kezd blogolni egy répa? Először is szeretném eloszlatni a zöldségtársadalommal kapcsolatos általános tévhiteket, amik az Önök iszonytatos, hideg és borzongató világában uralkodnak. Nemrégiben, amikor ide utaztam Önökhöz, borzalmas tényekkel kellett szembesülnöm. Kimondani is fájdalmas... De feltétlenül le kell írnom. Le kell írnom az igazat, hogy megtudja a világ. Kellemesen bolyongtam országuk fővárosában, egy furcsa, füstös helyen, amit maguk Váci útnak hívnak, amikor betekintek egy kifőzde ablakába, és mit látnak szemeim? A főfogásban társaimat kellett viszont látnom, olyan formában, amiben senkinek sem kívánom, hogy valaha lássa őket. Azóta sem tudom, mit tettek velük... Mindenesetre nyilvánvalóan éreztem, hogy a helyiség illegálisan üzemelhet, ezért fordulhat elő hasonló eset, amikor azonban jogi intézkedéseket akartam tenni a bezáratása érdekében, mit kellett megtudnom? Az önök társadalmában teljesen elfogadott, sőt ajánlott a zöldségek fogyasztása! Sőt, értesítettek, egy bizarr, elmebeteg szekta létezéséről, akik "vegetáriánusnak" nevezik magukat, és egy furcsa perverzióból csak és kizárólag zöldségeket fogyasztanak. Felháborító! Mondanom sem kell, ennek az iszonytatos pár napnak az eseményei azóta se tudnak hidegen hagyni. Álmatlanul fekszem, és gondolatok kavarognak a csúcsomban... Ez... Valóság volt? Vagy csupán rémálom? Nem, nem, azóta sem tudok dűlőre jutni? Talán a kedves barátaim, akiket megismertem a Zöldcsödében, a Karóvodában, a Zöldség Nemzetiségi Ál-Általános Iskolában, a Magnáziumban, vagy éppen a Hagymardon, mind-mind az Önök martalékává válhattak? Sőt, lehet, hogy kalandvágyam a saját végzetemet jelenti?
Visszatérve hazám békés, meleg, és befogadó környezetébe, egy haditerven kezdtem el törni a csúcsomat... Azon, hogy hogyan állhatnék bosszút magukon. Amikor publikáltam az Önökről írt tanulmányomat a Vegetable News-ban, rendkívül vegyes fogadtatásra talált. Voltak, akik forradalminak tartották a megfigyeléseimet, és egy mentőakció kidolgozását sürgették, míg másoknak ez túlzottan megviselő, bulvárszagú volt, sőt, egyenesen megvádoltak, hogy hazugságokat írtam a tanulmányomba! De maguk nyilván tudják, hogy mi az igazság. Mindenesetre amikor a kezdetleges felháborodás leült, egy titkos kormányszolgálati munkatárs keresett meg, betuszkoltak egy nagy, fekete limuzinba, és mikor kinyitottam a szememet, már Hagymagyarország titkos kormánybázisán találtam magam. Az egyik főmufti - egy kigyúrt cukkini, gyilkos tekintettel - elmagyarázta, hogy már régóta tudnak az emberi faj borzalmasságáról, de idáig nem merték a nyilvánosság elé állítani. A cikkemet azért engedték publikáltatni, mert így én lehetek a zöldségekkel szembeni erőszak-ellenesség szószólója, és ők ezt a szerepet tökéletesen megfelelőnek találták az én részemre. Engem bíztak meg azzal, hogy épüljek be az emberek közé, és bonyolítsam le a zöldségek lázadásának megszervezését. Megígérték, hogy fogok kapni segítséget, ugyanakkor a munka oroszlánrésze az én feladatom lesz. Tekintve, hogy afrikai utam során már nem egy oroszlánt elejtettem puszta kézzel, nem igen rettentem meg az "oroszlánrésze" kifejezésről.
Hogy miért is tolmácsolom ezeket a szigorúan bizalmas információkat az ellenség felé? Talán azért, hogy észrevegyék: Okuk van félni a zöldségektől. Mert bizony nem mi vagyunk a tápláléklánc legalján, hanem Maguk! Talán páran már most felfigyelnek erre, és ha eggyel kevesebb zöldségnek kell meghalnia ezért, akkor már megérte.
Addig is: Én Tarló Répa voltam, Önök pedig óvakodjanak a kosarukból magukra leselkedő retkektől, mert nem lesz jó vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése